muchachaval beszeltuk mar egy ideje, hogy most, hogy elmegyek, meg menjunk el nyaron egyutt nyaralni, kozos elmenyeket szerezni, kikapcsolodni.
jo, menjunk, de hova?
nem tudom, legyen koltseghatekony. legyen idohatekony. legyen benne vonat. ize, legyen belgrad. miert pont belgrad? nem tudom, azt mondtak, az jo. de mit csinalunk ott? nem tudom, beszelgetunk es iszunk. (ennyi erovel hajduszoboszlora is mehetnenk). jo, de mi van ott? nem tudom, majd elolvassuk wikipedian a vonaton.
szoval pentek este felulunk a vonatra es meg sem allunk belgradig. a jegyet tegnap este vettuk meg, a szallast ma delben foglaltam le. mikozben sorban alltunk a vonatjegyert, felmerult a kerdes, hogy mit teszunk, ha minden jegy elkelt. “akkor elmegyunk oda, ahova van jegy”. azt hiszem, ez mindent elarul.
hetfo reggel 6-kor mar megint pesten leszunk, de tok oszinten remelem, hogy nem lesz kozben wifi es nem er utol a kulvilag semmilyen formaban, mert ez most nem errol szol.