benyomások belgrádról

Belgrád olyan, mint Varsó 15 éve, kis kioszkokból árulnak szinte mindent, a cigaretta negyed annyiba kerül, mint itthon, a plejskavica nagyon finom, az utcákon trolik járnak, a várost irreálisan széles sugárutak szelik át boulevard néven.

A feliratok fele cirillül van, a másik fele nem, nem sikerült rájönni, milyen logika szerint, viszont miután kiolvastuk a dolgokat, a lengyel alapján meglepően sok mindent értettem. Kommunikálni könnyű volt, mert valamennyire mindenki tud angolul és kivétel nélkül mindenki borzasztó kedves és segítőkész volt, a moziban sajnálkoztak, hogy zárva van a büfé és nem tudunk kólát venni, de elirányítottak a mcdonald’sba, hogy ott majd találunk, siessünk vissza, pont elérjük a film kezdetét.

Némelyik busztól ránézésre szénmonoxid mérgezést kap az ember, majd utána jön egy ultramodern légkondicionált csoda. A bérlet egy mágneskártya, amire az ember automatákban tölt pénzt. Valahol olvastam, Szerbia épp átalakulóban van…

A szálláshelyünkön (ami egy magánlakás volt) az utólag beépített lift csak az 5.-en és a 6.-on állt meg, mert csak ezek a lakók voltak hajlandóak belefizetni a liftbe.

A játszóterek le vannak aszfaltozva, öntött vas libikóka és hinta a teljes felszerelés. Semmi sem EU komform (miért is lenne), az ember ott dohányzik, ahol nem szégyelli, viszont a zebráknál a lámpa visszaszámol villogás helyett, hogy tudd, mennyi időd van átrohanni. WiFi szinte mindenhol van, még némelyik buszmegállóból is árad. Rengeteg a kutya és a szépen karbantartott, óriási park.

Este 10-kor az emberek boldogan korzóznak a belvárosban, pattogatott kukoricát és fagylaltot esznek, padokon ücsörögnek, hangosan röhögnek. Amikor az utca túloldaláról lefényképeztem egy kis pékséget, a benne ácsorgó pék kedvesen integetett, majd kijött a bolt elé és bepózolt.

Egyetlen ott töltött esténken a szállásadó által ajánlott étteremben orrvérzésig ettük magunkat egy kis belső udvarban, ahol lepedők száradtak és a séf a kedvünkért megszakította a meccsnézést, hogy remek angolsággal érdeklődjön, mit szeretnénk ma enni. Később a tulaj ült le az argentinoknak szurkolni és kínált minket a ház borával.

Némelyik épület felháborítóan ronda, de mellette ott díszeleg egy egész csecse art déco színház, egy pár pravoszláv templom és jó sok bauhaus lakóház. Berlini barátomnak mutogatva a fotókat ő csak legyintett, hogy ő már immunis erre a fajta rondaságra, nem fogom tudni meglepni.

Menjetek el ti is!

(Két hét múlva pedig megnézem, hogy Varsó pontosan miben és hogyan változott az elmúlt 15 évben).

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s