the busy trap, avagy miért megyek HK-ba vol. 2

múlt héten olvastam ezt a cikket aminek nagyságrendileg az a lényege, hogy manapság társadalmi elvárás lett, hogy az ember hihetetlen elfoglalt legyen szinte állandóan és folyamatosan. a siker jeleként éljük meg, ha valaki nem ér rá velünk kávézni és büszkék vagyunk szakmai előrehaladására, ha még arra sincs ideje, hogy az emailjeinkre válaszoljon. lassan már az a társadalmi státusz, hogy ki mennyit túlórázik és mennyivel előre kell vele egyeztetni egy találkozót. persze, sok bőrt lehúztak már a “mai rohanó világ” témáról, de az írónak abban kétség kívül igaza van, hogy halálos ágyunkon jó eséllyel nem azt fogjuk bánni, hogy “bárcsak dolgoztam volna többet”, hanem azt, hogy bárcsak több időt töltöttünk volna szeretteinkkel.

régen számomra egyértelmű volt, hogy az idő fontosabb, mint a pénz, ezért is vállaltam be a szabadúszás bizonytalanságát, mert cserébe sétálhatok egyet a városban napközben, sziesztázhatok délután és fennmaradhatok sokáig, ha épp ahhoz tartja kedvem. persze, cserébe néha én is elfoglalt vagyok, de úgyis én döntöm el, hogy mikor. mire felépítettem a megrendelők körét, lett egy férjem, aki szintén rugalmas beosztásban dolgozott, így kézenfekvő volt, hogy együtt ebédelünk, főzünk, a városban kávézgatunk.

amikor azonban ő kilépett az életemből, valahogy elsiklottam afelett, hogy alapvetően egyedül is lehet főzni, sétálni és kávézgatni, sőt, eredetileg ez volt a kiindulópont. teljesen felborult az egyensúly a munka és a szabadidő között és szépen lassan mást se csináltam, csak dolgoztam. pánikolás helyett azonban én is beleestem a cikkben említett elfoglaltság csapdájába és nem egyre fáradtabbnak és szerencsétlenebbenek, hanem egyre sikeresebbnek tartottam magam.

aztán valahogy bekapcsolt egy vészjelző és vettem egy jegyet HK-ba, hogy megszakítsam ezt az őrületet és újrakalibráljam kicsit a dolgokat. lehet, hogy nem leszek mások szemében olyan sikeres, de a strandon fogok fetrengeni és lesz végre időm kiolvasni egy könyvet. és kivételesen már most pontosan tudom, hogy ez milyen jó lesz nekem (és ez már önmagában nagyon megnyugtató).

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s