az elmult idokben kicsit elegem lett az
emberekbol. ez tobbek kozott azert is van, mert mostanra rendezodott at az eletem elegge ahhoz, hogy bizonyos emberekkel ne legyen mar kedvem tarsalogni, akik regen akar egesz kozel is alltak hozzam.
masreszt nem tagadom, ki vagyok merulve es ilyenkor fele annyira sem vagyok turelmes, mint altalaban (ami mar akkor sem tul sok).

ugyanakkor en nem szeretem nem szeretni az embereket, alapvetoen hiszek abban, hogy az ember a legerdekesebb dolog ebben a vilagban es minden ismerkedesbol lehet valami ujat megtudni. szoval a hangulatom mar egy ideje nem volt tul rozsas, olyannyira, hogy minden jozan eszem ellenere elmentem hetfo este f10kor talalkozni DD-vel es a fel HKi brancssal “meginni egy italt”.

ami ezutan jott filmbe illo jelenet volt. este 10kor bemutattak valakinek, akivel kedvesen osszemosolyogtunk es beszelgetni kezdtunk. es beszelgettunk megallas nelkul egeszen hajnali fel5-ig. a tarsasag tobbi tagja mar reg hazament, tobb kocsma bezart korulottunk, de mi egyre csak beszeltunk es beszeltunk teljes elvarazsolodasban es osszhangban.

nem azt mondom, hogy barmilyen karmikus magyarazata van ennek, elvegre lehet, hogy soha tobbet nem latom ezt az embert eletemben (sot, ez a legvaloszinubb). csak azt mondom, hogy visszatert a hittem az emberisegbe.

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s