lázadok, de most tényleg

emlékeztek még arra, amikor két hónapja leírtam, hogy úgy fellázadnék a munka ellen és barátokkal mulatnék, majd napkeltekor sétálgatnék a városban?

hát tegnap megvalósítottam. minden józan érvvel szembemenve eldobtam magamtól a billentyűzetet és beleindultam a városba, hogy francia barátnőmmel, Vöröskével megigyak egy fröccsöt. ez a terv sem volt annyira ártatlan, mint amilyennek tűnt, de amikor a HK-ból frissen érkezett Cz berobbant az asztalunkhoz, feladtam minden reményt a konszolidált és korai hazajutásra és egy kör pálinkával és tömérdek borral később a 92-es Bravo Hits válogatáslemezre csörögtünk az erre 12 éve bejáratot Szódában.

egy bezúzott lábujjkörömmel, némi Betadine-nal és leuklopasttal, valamint pár kilöttyintett itallal később bölcs és józan (micsoda irónia) gondolatnak tűnt a hazajutás, ehhez azonban némi bicikli keresgélés és 200 forintos pizzaszelet dukált, majd leültünk egy lépcsőre megpihenni egy kicsit és hirtelen reggel 6 lett, mi pedig a hunyadi téri piac kipakolását fixíroztuk kicsit elcsigázottan, de annál jobb hangulatban.

Vöröske minden ellenjavallatom ellenére ragaszkodott hozzá, hogy az Andrássyn biciklire pattanjon (igaz, leuklopastos lábbal nem szórakoztató a sétálás) és elkarikázzon a reggeli napfénybe (később azért írt, hogy egyben hazaért). én pedig ott maradtam egyedül némi zenével és teljes lelki békémmel. hazafele vettem az irányt a hatodik kerületen keresztül, megnéztem a szegény kiégett épületet az köröndnél, ami valamiért a reggeli napfényben még így is nagyon festői volt. ezerszer jártam ezeken az utcákon, legkorábbi gyerekkori emlékeim kötődnek az Andrássyhoz, hisz ott jártam óvodába, mégis úgy tudtam rácsodálkozni minden épületre, mitha most látnám először.

és igen, még pékséget is találtam, ahol frissen sült pizzás táskát vettem, amit boldogan megettem menet közben, majd valamikor fél 8-kor végre bedőltem az ágyba.

a fotókon pedig talán látszik, hogy a fények… a fények fantasztikusak voltak.

20140802-135255-49975903.jpg

20140802-135255-49975145.jpg

20140802-135254-49974382.jpg

20140802-135253-49973628.jpg

2 thoughts on “lázadok, de most tényleg

  1. Ezt a házat én is imádtam, és régen, amikor még nem zárták kulcsra a kapukat, sokszor bementem elveszni egy kicsit. Még légópince is volt felirattal a rendeltetési helyét illetően. Most tényleg úgy fest, mint egy világháborúban kiégett ház….
    Sok ilyen napot mindenkinek, de havonta egyszer kötelezővé tenném. Talán kevesebb kretén kajtatna a városban.

    • nekem is hobbim bemaszakalni hazakba, olyan erdekes dolgokat lehet talalni. idonkent kicsit hulye helyzetekbe kerulok emiatt, de eddig meg mindig megerte. koszonom a jokivansagokat, neked is hasonlo vidam napokat 🙂

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s