meh

utálom a búcsúbulikat. tegnap is voltam egyben, ami ugyan csak egy távoli ismerősé, de hirtelen mindenki arról kezdett el beszélni, hogy hány másik búcsúbuliba megyünk a közeljövőben és mivel nem akartunk ettől lehangolódni, egyre vadabb színű bólékat ittunk vödör számra és dekadensen táncoltunk a 90-es évek slágereire. 

aztán előkerült az a pasi, akivel a múltkor az illegál buli táncparkettjén hajnali 4-kor sziriáról kezdtem el társalogni (mert gondolt egyet és megtanult arabul, majd kiment pár hónapra 2009-ben) és tömény másfél óra nosztalgiázás következett, ami rövidtávon felettébb üdítő volt, de miután Vöröskével bolyongtunk még pár órát a hatodik kerület utcáiban és megbeszéltük, hogy akkor pénteken találkozunk az ő búcsúbuliján, bumerángként vágott pofán életem összes búcsúzása, megspékelve a gyerekkorom mostanra megsemmisült helyszíneivel.

biztos nagyon festői látvány lehettem hazafele, amint az esőben, világító kék bólétól kissé részegen csoszogtam haza, diszkréten sírva és anyázva a sorsot, hogy miért sújt engem ilyen szarokkal.

(persze mostanra már minden jobb, mert hát life goes on, de nem lesz egy vidám hetem, már érzem).

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s