ahogy sejtettem, az indulás előtti pánik remekül utolért, tulajdonképpen talán szerencsésnek mondhatom magam, hogy csak most, amikor azt hittem, hogy már napokkal korábban sípolni fog minden életfunckiómat mérő gép.
szóval most itt ülök, aktívan hiperventillálok és igyekszem konstruktívan kezelni a tényt, hogy másfél hét múlva elhúzok a világ másik felére fél évre…
Ahogy esik, úgy puffan 