vannak apró mániáim, amikor utazom. az egyik ilyen például, hogy igyekszem mindig elmenni moziba, bárhol is vagyok. a multiplexek világában ez kevésbé változatos, mint régen, de azért mindig szórakoztató.
az itteni mozikba pl. sípulóverbe és kötött sapkába kell menni, akkora elánnal fújják az ember arcába a sarki szelet az egész film alatt. a helyiek továbbá annyira szabálykövetőek, hogy már a film kezdete után is felálltatnak, ha véletlenül a helyükön ülsz, de ehhez a jegykezelő segítségét hívják. a film előtt meg is rajzfilm tájékoztatja az embert arról, hogy ne telefonáljon, videózon, dohányozzon, vagy beszélgessen, sőt, a fényszennyezést is kerülje a szermélyes elektronikus készülékével (personal electronic device), magyarul ne chateljünk és facebookozzunk a mobilunkon.
(a november man pedig egy kellemes lövöldözős CIA izé a Pierce Brosnannal, aki egyáltalán nem öreg ehhez, mindenkinek ajánlom. a férfiak meg legeltessék szemüket Olga Kurylenkón, nem fognak csalódni).
Én még itthon is nagyon ritkán járok sajnos – most is több év után jutottam el idén, de nagyon megérte a kettőből az egyik. A multik előtt a változatosság jobban gyönyörködtetett, de azért most is vannak még kisebb művészmozik, Filmszínházak – amiknek van varázsa. Bár ilyen kamarateremmel meg jártam úgy, hogy a vetítés minősége hagyott kívánni valót maga után.:(