(azon ne akadjunk fenn, hogy valojaban kicsit tobb)
…kellett ahhoz, hogy megerkezzek, elfogadjam ezt a varost, mint uj otthonom. vannak mar bejaratot ettermek, barok, italok, strandok, amik tetszenek, apro rutinok, illatok, szagok, zajok, amik mind egyre ismerosobbek.
ezzel egyidoben hirtelen le is higgadtam, olyan, mintha valaki vegre kikapcsolta volna a monoszkopot sugarzo tevet hajnalban. nem akarok most hirtelen negy chat ablakban beszamolni az otthoniaknak minden atomrol, amit itt latok, nem akarom minden aron belepasszirozni mas agyaba azt, ami itt korulvesz, es most egy kicsit azt se akarom boncolgatni, hogy miert jottem ide. helyette inkabb csak fetrengek az agyon, olvasgatok es sajat magammal nyitok vegre egy chat ablakot.
blog azert lesz, ne aggodjatok.
Ahogy esik, úgy puffan 
🙂 (Mondjuk egy ilyen hsz-ért lenne olyan fórum, ahol figyelmeztetést kapnék, valószínűleg törölnék is – de remélem itt szabad szimplán mosolyogni.)
persze, hogy szabad, kommentet csak legszelsosegesebb esetben torlok, de a mosolygast mindig tamogatom
Szerintem baromi jó, hogy minden szempontból lehetőséged megvan/volt (anyagi, idö, családi támogatás, munka stb), hogy fogd magad és elmenj és magaddal foglalkoz, tegyél dolgokat amiket szeretnél a magad kedvéért. 🙂 Ezt egyszer az életben mindenkinek át kéne élnie. Szóval anyám érezd kurva jól magad és, írj akkor mikor úgy érzed ezt most muszáj megosztanod velünk. 😀
hihi, koszi, azt hiszem, ez az egyik legjobb kivansag, amit kaptam mostanaban 🙂
Ugyanígy voltam egy éve. (“Rendben vagy? Nem jelentkeztél már két napja!” – Nem b.meg, magammal voltam elfoglalva, ki sem tettem a lábam a barrioból, depresszíven vánszorogtam a kockaköves utcákon.)
Csakugyan mindenkinek kijár, de persze legjobb esetben támogatják csak, és leginkább maguktól sajnálják, és akkor már nehogy más is…