az egy dolog, hogy utalom a horrorfilmeket es most megis azt kell feliratoznom.
mar az is eleg necces, hogy allitolagos felfrancia amerikaiak rettenetes akcentussal beszelnek franciaul a filmben.
de hogy a gyilkos verfarkas (!!) anyjatol (???) azt kerdezzek, hogy nahat, asszonyom, onnek kelet europai akcentusa van angolul, csak nem moldav? mire a no azt feleli, hogy roman, az mar kezd kicsit sok lenni a jobol.
mutassatok egy embert, aki megkulonbozteti a moldav angol akcentust a romantol es visszavonom az egesz posztot (bar a francia akcentusuk attol meg atomgaz).
Ahogy esik, úgy puffan 
Egy időben sok román és moldáv muzsikát hallgattam – de nemigen tudtam megkülönböztetni a két nyelvet. Illetve amikor azt hittem, hogy igen, akkor mégis kiderült utólag, hogy pont fordítva tippeltem meg.:)
Más: párom mellettem tévéhiradózik és épp az előbb volt egy HK-s hír, hogy egy brit férfi megölt két prostit. Meg hogy összvissz csak egy pár gyilkosság volt ebben az évben a sokmillás HK-ban. Persze mi közöm hozzá? Csupa ilyen “miközömhozzá”-hírből állnak már ezek a bulvár-híradók. Most is csak annyi volt ebben az érdekes, hogy rögtön beugrott, hogy jé, ott van egy ismerősöm. Közbe nincs is.:) Mindenesetre ugyanazok a fura hangulatú emeletesház-dzsumbujok itt is megjelentek a képernyőn, mint a te képeiden. Csak itt kevésbé markánsan, nem olyan hatásosan…
tenyleg fura, hogy ez a hir bekerult a
magyar sajtoba, gondolom a hirdetesek miatt most rakaptak HK-ra.
az a gyilkossag egyebkent nagy port kavart, mindenki errol beszel, egyreszt, mert tenyleg ritkak errefele
a gyilkossagok, a borondbe rejtett lefejezett noi hullak meg aztan vegkepp, masreszt mert ugye nem helyi lakos az elkoveto.
egyebkent meg persze, hogy van itt ismeros, megha ilyen fura, netrol szerzett is 🙂
Ja, és még azt akartam mondani, hogy a horrort én sem szerettem, nagyon nem, távol is tartottam magam tőle. Erre az elmúlt egy-két évben meg bizonyos korlátok között egyik kedvenc műfajommá lépett elő! Fura az élet. Persze nem az agyatlan darálós hülyeségekre kell gondolni, vannak meglepően értelmes, igényes alkotások is – sokszor persze a filmiparon túl.
Zdob şi Zdubot gondolom ismered: na ott pl a fejedre ugrik a különbség, mert Iagupov moldáv orosz, viszont énekelni nagyrészt románul szokott – nála már eléggé összekeveredik az, hogy hol a dialektus és hol az akcentus (vannak orosz nyelvű számaik is, sőt pl a Basta mafia működik három nyelven is lefordítva). Amúgy első hallásra román-román oszt kész.
Mondjuk régebben hallottam, hogy az irodalmi román a munténiai dialektusra hasonlít(ana, ha az élet ilyen egyszerű lenne) leginkább, mert Bukarest Munténiában van – viszont az irodalomban rengeteg nagy hatású koponya északabbról származik (Eminescu – Iaşi, Creangă – Bukovina, Slavici szintén, és basszus, erdélyi nem jut eszembe, de az is van egy rakás… sőt, Creangă-nál is van egy ilyen vonulat is, ha jól emlékszem, valamelyik meséjében ott vigyorog a magyar jövevényszó a mondat kellős közepén).
igerem, hallgatok egy kis Zdob si Zdubot, de ebben a filmben a moldavok es a romanok _angol_ akcentusat kulonboztettek meg egymastol hallas alapjan, ami szerintem mar vegkepp abszurd (bar nem tudom, mit vartam egy olyan filmtol, amiben verfarkasok rohangalnak mondenkori Franciaordzagban…)
Na mondjuk eleve vicces, hogy miért pont moldáv?? Ezek után az, hogy a csaj ráfelel, hogy nem, mert román, már nem is annyira para, hiszen valószínűleg hasonlít a kettő angol akcentusa (mivel a hanglejtésük is, akkor is, ha egy moldáv speciel még csak nem is románul beszél, mivel ott két nyelv van használatban – a hivatalos a románnak egy változata).
Az mondjuk elég vicces, hogy likantróp meg vámpír témában csak beleszalad mindenki a románokba előbb vagy utóbb:)
most hogy igy mondod, valoban inkabb az a fura, hogy az amerikai karakter valaha hallott Moldaviarol 🙂
Hát ha már. Miután Magyarországon sem feltétlenül van meg, hogy hol van Moldávia és mi az.
Nálam pont a Zdob şi Zdub volt, ahol összekeveredtem!:) (valahogy a román nyelv nem ragad meg rajtam, pedig még 89 előtt verték az oroszt is belém, azóta meg az angolon kívül ragadt rám egy kevés mindenfelől: szerb, görög, német, angol, olasz, spanyol, aztán utóbb japán – és kínaiból pl. a fülem már nem csak a mandarint és kantonit választotta szét, hanem egy harmadik nyelvjárást is – tán a shanghajit)