bagan masodik nap – a tokeletes napfelkelte

a tegnapi napfelkelte annyira mely hatast gyakorolt rank, hogy megszavaztunk magunknak egy hajnali 5 oras kelest, hogy elektromos biciklire pattanjunk es neki vagjunk a vaksotet utaknak. az elektromos
bicikli nagyon szorakoztato mufaj, valahol a
golfauto es a mobility scooter kozott van hatekonysagban, nyoszorogve hasit az utakon ket kereken, de relative stabil (bar rem kenyelmetlen es eleg nehez).
a terkep tanulmanyozasa utan halalfelelmet nem ismerve, hangos vihogasok kozepette el is indultunk. az ut kozepen bekesen alvo kutyak, random papucsban csoszogo helyiek es turistakkal megpakolt pickupok kozott cikazva repesztettunk vagy husszal (es igen, idonkent azt kialltottuk “ízi rájder öcsém”).

igen am de a vaksotetben honnan a francbol tudna az ember, hogy a 40 000 sztuppa kozul megis melyik az, amelyikre fel lehet maszni, idealis tajolassal rendelkezik, nincs rajta 50
darab visito angol backpacker lany bugyiban, stb. mivel a nap rohamosan jott fel, spontan jelleggel lekanyarodtunk egy foldutra, ahol egy kisebb pagoda allt. masodpercek alatt megjelent egy kislany, aki remek angolsaggal egybol invitalt minket, hogy kovessuk, a sztuppa tetejerol remek a kilatas.
kicsit tanakodva, de mint emlitettem, hallfelelmet nem ismerve, kovettuk a vaksotetben, mikozben o folyamatosan kerdezgetett minket, hogy honnan jottunk, mi a nevunk (amikor mondtam neki, hogy Suzanna, kicsit elgondolkodott, majd kijelentette, hogy azt tul nehez kimondani es inkabb Susunak fog hivni), hany nyelven beszelunk, testverek vagyunk-e.
mindekozben beterelt minket a tovabbra is toksotet pagodaba, megnyugtatott minket, hogy a zoknit magunkon tarthatjuk (a sztuppak es pagodak, meg ha elhagyatottak is, szent helyek, igy csak mezitlab szabad rajuk lepni), majd elorantott egy oriasi kulcsot es egy zseblampat es kinyitotta a lepcsot lezaro vasracsot.
a lepcsofokok alhangon 45 centi magasak voltak, a falak pedig alig lehettek 60 centire egymastol, az egesz raadasul
meg kanyarodott is, de mi hihetetlen elszantan kovettuk ujdonsult vezetonket, mikozben rohogve azon tanakodtunk, hogy talan megsem egy egy meter magas kislany fog minket leutni az aluminium zseblampajaval. batorsagunkert cserebe egy tokeletes panoramat kaptunk, amit vegul egy francia fotossal es ket nemet lannyal kellett csak megosztanunk mozartot hallgatva (amit a francia fotos rakott be).

vezetonk elszenderedett, mi pedig ujbol atelhettuk az elozo napi teljesen megfoghatatlan misztikus erzest, ezuttal sokkal intimebb es nyugodtabb korulmenyek kozott, mandarinul uvoltozo lengyel (??) turistak es fotoallvanyokkal hadonaszo orultek nelkul.

meg mindig nem tudom eldonteni, hogy mi a kedvenc reszem a napfelkelteben, az irrealis szinu egbolt kozvetlenul, mielott feljonne a nap, az, ahogyan elobukkannak a pagodak a sotetbol, a lassan felszallo holegballonok, amik egy ido utan elszallnak felettunk, vagy a csikokban felszallo para. akarhogyan is, el tudnam meg nezni a latvanyt jo par alkalommal.

eddigre teljes egyetertesben beleszerettunk fiatal vezetonkbe, igy megkertuk, hogy mutassunk nekunk kepeslapokat, mivel emlitette, hogy arulja oket. amikor 4 dollar helyett 5-ert vettuk meg tole a csomagokat, annyira megorult, hogy egybol mondta, menjunk vissza delutan, az anyukaja csinal nekunk tealevel salatat. az ajanlatot ugyan kedvesen visszautasitottuk, de egesz uton hazafele idetlenul vigyorogtunk. allitom, hogy reg ereztem ekkora nyugalmat es higgadt boldogsagot.

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s