a vonat vegul 1ora45 perc kesessel indult, mert le kellett cserelni az egyik kocsit. errol azonban folyamatosan tajekoztattak minket, szoltak, hogy le fogjak kapcsolni az aramot (ne menjunk wc-re), elmondtak, mi miert tortenik. masfel ora kesesnel bemondtak, hogy aki esetleg ezert kesne le egy csatlakozast, illetve nemzetkozi repulot kell elernie, az faradjon a bufekocsiba, ott szerveznek neki transzfert a repterre.

illetve amikor megnyilt a bufekocsi, bemondtak, hogy most mar ihatunk kavet es megkertek minket, hogy ne legyunk morcosak a szemelyzettel, nem az o hibajuk a keses.

amikor pedig vegre elindultunk, tobbszor elmondtak, mennyire halasak a turelmunkert es mennyire sokat segit ez a munkajukon egy ilyen stresszes helyzetben. majd elsoroltak, hogy molyen varosokat erintunk, hogy megerkezzunk vegul melbourne-be: “we’ll arrive to melbourne at… ah, whatever time tonight”, vagyis “valamikor este”.

mar csak hab a tortan, hogy ezek utan a bufetroli ingyen adta a kavet es a teat. 

ide koltozom.

kiegeszites: most hallottam a bufekocsiban, hogy a kesobbi allomasokon felszallo embereket felhivtak, hogy kesni fog a vonat. menten sirva fakadok.