tudom, hogy ez egy elso vilag probelma es nem panaszkodom igazabol, csak tenymegallapitok, hogy tegnap, ahogyan a Brisbane-tol 100 kilometerre levo Gold Coaston fetrengtem es megallapitottam, hogy ez tenyleg tiszta Hawaii (marmint szo szerint emlekeztetett a Waikiki beachre, ahol anno a Kartyassal neztuk a csajokat), majd belefeledkeztem a konyvembe, ami tortenetesen Burmaban jatszodik (Amitav Ghosh: The Glass Palace, nagyon ajanlom) es ebbol francia szorfosok poenjai rangatott ki, akkor oszinte percekig fogalmam se volt, hol vagyok.
azt hiszem, ideje egy kicsit most ulnom a seggemen (erre majd aprilis 15-e utan van kilatas, amikor visszateleportalok egy honapra HKba csendes pihenore).
egyebkent a dezorientaltsagon nem segitett, hogy este talalkoztam egy volt francia iskolatarsammal pestrol, akivel eleg gyorsan azon kaptuk magunkat, hogy a moszkva teri Ketlyuku 2001-es arszabasarol nosztalgiazunk.
(felreertes ne essek, az eletem legalabb felet hasonlo dezorientaltsagban eltem le, szoval kulonosebben nem panikolok).
es hogy vegkepp eszetekbe se jusson sajnalni:
