azert is vagyok ennyire tunve, mert szombaton hazajottem Pestre anyukam szulinapjara meglepetes vendegkent es ennek az elokeszuleteit ertheto okokbol nem blogolhattam ki.

az ut ugyan szopas volt (4 ora turbulencia az 5,5 oras szegmensen), de meglepoen gyorsan tultettem magam.

Pesten lenni nagyon fura, de nem rossz elmeny, sot, bizonyos epizodok hatarozott euforiavak toltenek el, masok persze mar nem annyira vidamak, nemelyik meg egeszen meglep. 

az egyertelmu csaladi dolgokon kivul hatarozottan jo volt becsoszogni a Torzshelyre, jo volt veletlenul belefutni ismerosokbe az utcan, bemenni a vegtelen szocreal kedvenc cukraszdaba es kikerni egy talca kavefankot. persze, hogy jo volt elso este muchachaval belefejeteni magunkat az ejszakaba es jo volt egy teaval fel orat nezegetni a konyvespolcomat es ujra egy szobaban aludni a biciklimmel.

kevesbe szorakoztato, hogy sokkal szembetunobb az emberekre jellemzo nyomottsag, lehangoloak a kihalt utcak es az, hogy erzesre sokkal sotetebb van mindenhol. bar errol senki se tehet, de elegge kikeszit az idojaras is. egyaltalan nem dob fel, hogy most mar kenytelen vagyok szembenezni az emigraltak hianyaval is (ezt szeptemberben meg valahogy el birtam mismasolni).

es vegul teljesen fura, hogy nem tudom, mi hol van a varosban, melyik busz mit potol, melyik bolt mikor van nyitva. erdekes erzes tanacstalanul allni az oktogon kozepen, mert a faradtsagtol es a ki tudja mitol nem birom hirtelen felidezni, hogy merre is kellene mennem.

a baratokkal talalkozni is neha szurrealis, oszinten meglepett a lelkesedes, amivel ram vetette magat mindenki, amint beleptem az orszagba, fene se hitte volna, hogy ekkora sikerem lesz.

szoval ezek a kezdeti elmenyek, 15-ig bizonyara arnyalodik meg a kep