vissza

amiota ket napja visszajottem HKba meg egy honapra, nagysagrendileg nem csinaltam semmit. most valami ujfajta jetlag van rajtam, amitol napi 20 orakat alszom, a szokasos inszomnia helyett. vagy az is lehet, hogy csak szimplan faradt vagyok, elvegre pest egy nagy korforgas volt, mindenesetre alig hagytam el a szobamat (ertsd: az agyamat) es irrealisan szines szagos baromsagokat almodtam (pl. meztelen orosz tancosnok lakkoztak ki a labkormeimet vihoraszva).

kerdeztek, megerte-e meg erre az egy honapra visszajonni, es a valasz mar most igen, sot, csak azert nem ejt ketsegbe az esedekes hazautazas, mert tudom, hamarosan visszaterek. (errol majd kesobb).

sokszor le akartam mar ide irni, hogy milyen fura es indokolatlan euforia szokott ram torni, amikor Hongkongban szall le a gepem. az elejen probaltam racionalisan hozzaallni, biztos csak orulok, hogy elhagyhatom vegre a gepet gondoltam, de nem, minden egyes alkalommal mukodik, transzkontinentalis utakkal es mezei masfel oras repulesekkel is. meg csak a latvanyra se lehet igazan fogni, mert HK ugyan borzaszto esztetikus tud lenni a magasbol, ejjel az oriasi fenyar miatt, nappal a rengeteg hajo es sziget miatt, az ido nagy reszeben olyan suru para/kod/felho boritja, hogy a gep 5 meter magassagban tor ki belole. nem indokolja ezt valojaban semmi, hisz targyilagosan sokkal kevesebb dolog var itt engem, mint pesten, 6 berelt negyzetmeteren terul el masfel borondnyi ingosagom, baratom is kevesebb, mint pesten es lassuk be, anyagilag sem egy jo buli ez a varos.

mostanra mar nem probalok ehhez az erzeshez racionalisan viszonyulni, talan nem indokolja semmi es talan egy nap majd elmulik, de addig is szeretnem minel tobbszor aterezni, mert ugy erzem, luxus lenne elmenni amellett, hogy egy hely ennyire boldogga tud tenni.

ennek fenyeben ebben az egy honapban legfobb tervem, hogy vegigjarjam regi es uj kedvenc helyeimet es ezredszerre is lefotozzak mindent, amit itt ugy szeretek. nem bucsuzok a varostol, mert valahogyan mindjg visszakavargok ide, de az elso latogatasomkor megfogadtam, hogy ugy kell kezelni, mintha az utolso lenne, es ez a hozzaallas eddig bevalt, szoval hu maradok hozza.

4 thoughts on “vissza

  1. Tudod mennyire örülök most, hogy ezeket a sorokat olvasom???? Pont így érzek BsAs-szel kapcsolatban. Eufória, csípjem meg magam, hogy ébren vagyok, meg ez nem lehet igaz, már megint itt. Ilyen érzések. Én meg sem próbáltam racionális magyarázatot adni rá. (Vagyis persze de: jó távol a saját életemtől, senki nem akar tőlem semmit, ha igen, akkor én is, ami nagyon más minőség.) Alig várom én is a visszatérést. Amúgy majdnem pont ezekkel a szavakkal írtam le a saját távozásom: volveré.
    Különben sokszor eszembe jutsz, hogyan is tudnám azt megcsinálni, hogy mint te, hosszabb időt eltöltsek kint, vagyis kintről dolgozzak és jussak jövedelemhez. Asszem sehogy; tök más közegből jövünk, úgyhogy valami mást kell kitalálni.
    Egy hónap! Az még rengeteg idő, egy nap – sőt 4 óra miatt is megtenném a hosszú utat! Jó HK-ozást mostanra és a legközelebb(ek)re!

    • koszonom szepen, orommel olvastam ezt a kommentet 🙂 talan ha nem is ugy mint en, de biztosan megtalalod majd a modjat, hogy tobbet is kint tudj maradni, megha aldozatokkal is jar. gondolom nyitott szemekkel jarsz-kelsz te is, ki tudja, mikor bukkan fel a lehetoseg, amire le lehet csapni 🙂

  2. Ti kettotok posztjait imadom, mert sugarzik beloletek az utazasok iranti elvezet, illetve az hogy egy teljesen idegen kultura mennyire brutalisan magavalragado tud lenni.

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s