Hong Kongban az elmúlt héten nyár lett.

szeretném leírni nektek ezt a meleget, de egyszerűen nem találok szavakat erre a nyálkás, párás hőségre, amitől 5 perc után az ember izzadni kezd, de nem úgy, mint például futás közben, amikor szép patakokban folyik a víz az emberről, itt egységes izzadtság réteg ül ki az ember teljes testére, rátapad a póló, gyöngyözik a homloka, minden bőrfelület csillog és csúszik, de mindez mit sem segít, mert az ember csak annyit tud mondogatni, hogy “nahát, de meleg van”, másodpercenként háromszor, mintha attól bármit is javulna a helyzet, de nem segít ez sem, ahogy az izzadás sem, nem segít semmi, csak a novemberi lehűlés, de addig csak egyre fülledtebb lesz az idő és hiába esik néha, attól csak az aszfalt gőzölög, az ember pedig egy idő után feladja, nem lesz már soha többet élére vasalt blúza, makulátlan frizurája és matt arcbőre, de van ebben valami felszabadító, mert végre nem várunk el magunktól lehetetlent, csak csendben szétfolyunk a melegben és nyögünk egyet, nahát, de meleg van megint.