“Nem lehet neked mindig egyszerű francia szemmel nézned a saját országodat.” mondta nekem ma a francia díszletfestő, akinek tolmácsolok, miközben a magyar szakik délelőtt f10-kor harmadik fél órás szünetükre tűntek el, és átlag hét percenként álltak le cigarettát sodorni maguknak.

(és azt nem is tudja, hogy közben nekem afféle bratyizásból kifejtették, hogy a festőnő, aki most épp nincs Pesten, xy amerikai giga produkción mennyit költött el festékre, amin legalább annyira fel voltak háborodva, mintha nekik kellett volna kifizetniük, és nem Hollywoodnak).