miért lakom ott, ahol és miért fogok teljesen máshol lakni majd

az egész úgy kezdődött, hogy augusztus vége felé egyszer csak szétestem. miközben két hét volt hátra a HK indulásig, én szépen lassan, de teljesen hatékonyan tök használhatatlanná váltam. ijesztő egyébként, hogy az emberben elég sokáig nem tudatosul, hogy valójában nincs magánál, csak egyre erősebben érzi, hogy valami köd lepi el az agyát, ami végül teljesen megbénítja, és csak áll, mint őzike a reflektorfényben a 4 sávos autópálya közepén.

egyszer csak azon kaptam magam, hogy az életkedvem és erőm teljes mértékben elhagyott, zombiként kóválygok budapest utcáin és őszintén szólva hirtelen semmit se tudok, többek között például azt se, hogy két héttel később egy hongkongi járatra akarok-e felülni, vagy inkább pesten kellene maradnom és majd meglátjuk. valahol a tudatom mélyén még sikítoztam egy kicsit azon, hogy hogyan tudom megkérdőjelezni HK-t, amiért annyit küzdöttem és ami olyan sokat jelent, félholt agysejtekkel nyugtáztam, hogy igenis jó ötlet volt küldeni magamnak májusban egy képeslapot HK-ból, amire felírtam, hogy don’t forget to come back mert lám, jól ismerem magam, igaz, ekkora tanácstalanságra nem számítottam, de hát arra az érzelmi cunamira se számítottam, ami megelőzte az őzike üzemmódot.

szóval utolsó józan eszemmel átraktam a jegyemet két héttel későbbre és vártam, hogy felszívódjon a köd és megjelenjen végre valami irány előttem. ez elég gyorsan be is következett és egyértelművé vált, hogy the only way is up és egyértelműen HK a cél, mi más is lehetne, az érzelmi cunamit magunk mögött kell hagynunk, nem újra belefulladni, és egy fél bolygónyi távolság egészen ideálisnak tűnik erre.

igen ám, de ezzel a két hetes intermezzóval lekéstem a korábban kiagyalt mesteri tervet a lakótárssal, a közös lakással, az airbnb-vel, a mifenével. sebaj, mivel az egyik magyar csaj épp két hónapot utazgat, gyorsan felvettem vele a kapcsolatot és 10 perc alatt ledíleltük, hogy relatíve baráti áron kiveszem a lakását. mindenki jól jár, az oszladozó ködben megkönnyebbültem, hogy van hova menni, neki nem áll üresen a lakása és az egész csak november 2-ig szól, addig van időm kiagyalni, mit akarok. a lakásról annyit tudtam, hogy nagyon kicsi és a szigeten van, vagyis nem azon az oldalon, ahol lakni szoktam, de sebaj, gondoltam, legalább megismerem azt is.

valójában már akkor sejtettem, hogy nem ez volt életem döntése, amikor érkezésem után leültem, körbenéztem a “lakásban”, amit tengeralattjárókból ismert légiesség és világosság jellemez, és hirtelen átfutott az agyamon, hogy nahát, micsoda fura döntés itt lakni, én tuti sose laknék ittnem is tudatosult bennem, hogy valójában mit is mondtam, egészen két nappal ezelőttig, amikor a zsúfolt polcra megpróbáltam felrakni egy poharat, de ezzel levertem egy tálkát, ami kamikaze üzemmódban rám zuhant, majd hősiesen megölte saját magát és a lenyomós kávéfőzőt a pulton. hogy stílusos legyek, mondhatni, ezen a ponton betelt a pohár és elkezdtem lakást keresni.

ezzel egyidejűleg rádöbbentem, hogy bár örülök, hogy felfedezhetem ezt az oldalt, ez a konkrét kerülete semmenyire se hoz lázba, ahogyan a bulinegyed vonzáskörében sem laknék, mert én nem a fehéremberekre kalibrált, dúsgazdag hongkongba szerettem bele anno, hanem a zsúfolt utcákba, ahol polipot árulnak nyárson, bizonyos sarkokon támad a stinky tofu jellegzetes bűze és az ember sose tudhatja, hogy most tényleg masszázsszalonba megy-e, vagy bordélyházba. nekem nem organikus salátabár kell, hanem nejlonzacskó szakbolt és pufajkás töpörödött nénik, piros hokedlis utcai étkezdék és önjelölt karaoke hősök az utca közepén.

szóval felvettem a kapcsolatot Mr. Yinggel, aki tárt karokkal vár meglehetősen jutányos áron, szóval most az a terv, hogy ha addig nem jön szembe valami kihagyhatatlan lehetőség, akkor november közepétől megyek oda vissza, úgyis olyan jól mulattam (kivéve, amikor misztikus körülmények között egy egész rakomány turórudi tűnt el a hűtőből).

ez a lakásmizéria egyébkétn rányomta a bélyegét az elmúlt pár napra hangulatfronton, míg rá nem ébredtem, hogy azért jöttem el otthonról, hogy a komfortzónámon kívül mozogjak, így igazán semmi kivetnivaló nincs abban, hogy nem nyúltam bele egyből a tutiba, az a lényeg, hogy találtam megoldást a helyzetre.

5 thoughts on “miért lakom ott, ahol és miért fogok teljesen máshol lakni majd

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s