ha jol erzekelem, a japan kultura fontos (nagyon fontos) resze, hogy az ember folyamatosan bocsanatot ker mindenert, leginkabb olyan dolgokert, amikert nyugati embernek eszebe se jutna. ime par pelda:

– erkezesem napjan jeleztem neminek, hogy ehes vagyok, szeretnek enni valamit, de o kar erkezesem elott evett par nyarson sult ezt meg azt (yakitorit) egy sorozoben a japan baratnojevel, ezert nem volt ehes, de termeszetesen ettol fuggetlenul mondta, hogy elkiser vacsorazni. erre a(z egyebkent vegtelenul cuki) japan baratno bocsanatot kert tolem, amiert ez az egesz az o hibaja, mivel tul sok nyarsat rendelt a sorozoben

– mindenki azonnal bocsanatot ker, hogy rosszul beszel angolul, mindezt persze angolul

– az idegenvezeto bocsanatot kert, hogy azon a napon epp tele van a busz

– a korabban emlitett japan baratno tobbszor bocsanatot kert, amiert 2 percet setalnunk kellett a vonatallomashoz, ahova egyebkent nyomatekosan mi ajanalottuk fel, hogy elkiserjuk