kiotoban epp szakad az eso, ezert nem volt jobb programotletem, mint a fedett nishiki market, amit kioto spajzanak is hivnak. azon tul, hogy tele van izgalmas portekakat arulo standokkal (lasd meg: furjtojassal toltott mini polip nyarson), nagyon jokat is lehet itt enni.
mivel nem reggeliztem es keson is keltem, egybol egy ebeddel kezdtem egy szimpatikus levesezoben. bar a szemelyzet valamennyire beszelt angolul es a kirakatban kineztem a szimpatikus leves muanyag masat (japanban ez nagyon elterjedt megoldas, a fenykepes menunel is jobb, a velem szembe ulo kozepkoru no ragaszkodott hozza, hogy segitsen valasztani, amibe belevonodott a mellettem ulo szaz eves neni, aki szerint nem holmi snassz rantottas levest kene ennem (pedig en azt neztem ki), hanem tempuras udon levest. erre beleszolt a pincerno, hogy az sajnos elfogyott, igy mindenki egyet ertett, hogy akkor marad a porehagymas-rantottas udon, ami nagyon finom volt (bar kb meg forrt, amikor kihoztak). a kulonbozo nok nagyon kedvesek voltak, a szaz eves neni vallamra tette a kezet bucsuzoul es bar nem ertek japanul, teljesne biztos vagyok benne, hogy valami olyasmit mondhatott, hogy “Isten aldja, lanyom”.
ezt kovetoen mivel mar nem voltam ehes a kovetkezo dolgokat fogyasztottam:
1 valami szoja alapu ropogos sos chips, olajban sutik ki
2 voros gyomberes fish cake
3 szojalisztbol keszult mini fank karamellel
4 ittam meg egy gyomberlet almaecettel (??) meglepoen jo volt, de nem tul fotogen
