miutan ot napot hesszeltunk Bangkokban, az igazi utazas valojaban csak ma indult, amikor is kulonbozo dugokban ucsorgesek es stresszelesek utan megerkeztunk Bangkok kozponti allomasara, ahol GW arra hivatkozva hogy o olyan hulye, hogy balra megy, de jobbra indul el es tuti elveszne, engem kuldott felderito hadjaratra, hogy azonositsam az utazasi irodat es szerezzem meg toluk a jegyet. 

a sikert jo magyar modjara nemi elelmiszer vasarlasaval unnepeltuk, mert hat ugye nem ulhetunk vonatra tiz napi elelm nelkul.

a bangkoki allomas kis cuki 1910-ben epult kalsszikus epulet oriasi varotermekkel es lathatolag funkcio nelkul ucsorgo emberekkel.

en a kinai vonatozasom utan mar kb barmire fel voltam keszulve, de maga a vonat egyebkent teljesen kenyelmes, annyit kell megszokni, hogy az altalunk vasarolt masodosztalybeli jegy egy nyitott folyosos halokocsiba szol, ahol a kozponti folyoso menten alul es folul tud aludni az ember. igy nincs mit magadra zarnod, de oszinten szolva egy percig sem ereztem magam veszelyben, raadasul noi kocsiba kertuk a jegyet, igy bekesen szuszogo thai nenikkel meg egy-ket masik nyugati utazoval osztottuk meg a legteret. a mosdo veri a mav szinvonalat, es ugy tunik,ma 10 oras uton mindossze 40 perc kesest szedtunk ossze, ami igazan nem rossz.

a vonat egyebkent nem megy at Laoszba, csak a hatarhoz legkozelebb eso faluig megy, onnan tuktukkal kell menni a hatarig, ott vizumot valtunk, majd busszal megtesszunk 13 kmert a fovarosig Vientiane-ba, ahol legalabb egy (de esetleg ket) ejszakat toltunk.