meg Vang Viengben tortent, hogy hosszas lobbyzas utan elrangattam az egesz tarsasagot (vagyis Godly Womant es a szimpatikus svajcit) ziplineozni, vagyis bazi magas pontok kozott kifeszitett drotkotelpalyan visitva atcsuszni.

a varhato adrenalinsokkon tul azert volt ez nekem fontos, mert kb 10 eve kineztem ezt a tevekenyseget, de a hullamokban ram toro teriszony es kishituseg miatt mindig meggyoztem magam, hogy ez nem nekem valo, ilyen dolgokat meno emberek csinalnak, akikre mindig csillogo szemmel neztem fel (peldaul a vilagkalandor nemazenyém olaszra). aztan az elmult evekben veghez meno valtozasok szepen lassan meggyoztek arrol, hogy eppenseggel en is ziplinolhatok, mar csak egy optimalis alkalom hianyzott.

nem mondom, amikor alltam egy szikla tetejen es vegigneztem, ahogy elottem harom koreai csaj visitva libben at a 70 meterre levo kiinduloponthoz (egy fa lombkoronaja ala epitett kis platformra), nemikepp megkerdojeleztem jozan eszemet es hirtelen egesz cifra karomkodasok jutottak eszembe, de amint belelibbentem a semmibe es felfogtam, hogy nem, nem fogok lezuhanni, iszonyatos boldogsag tort ram. olyannira, hogy az utolso, leghosszabb (180 meteres) szakasznal valahogy elfordultam es a gyonyoru tajban gyonyorkodve egesz mely nyugalom tort ram par masodpercre.

nem akarok coelho baberjaira torni, de rendkivul jo erzes, hogy ujbol beigazolodott, neha egyszeruen csak annyit kell tenni, hogy az ember nem all le megideologizalni, hogy miert nem tud tovabb menni, hanem belelendul a semmibe, aztan remenykedik, hogy jo lesz neki.

a luangprabangi repteren egy bufe van, ami 20 ezer kipert mer egy kavet, es nem lehet bankkartyaval fizetni. a pultos micike szerintem fejszamolo zseni, ahogyan a tarsasag fele ott tobzodik es harom kulonbozo valutabol probalja osszesakkozni a kb 600 forintot (en pl. thai batban fizettem vegul, miutan az egy dollarosom es az 5000 kipem nem fedte le az americanom arat). a tarsasag masik fele viszont ketsegbeesetten probal megszabadulni a helyi penztol, igy vadaszo fenevadkent kemleli a boltok polcait, hogy melyik hasznalhatatlan mutyurt vegye meg.

egeszen komolyan elgondolkodtam azon, hogy rogtonzott kiseloadast tartok a suspended coffee fogalmarol.

– are you okay?? – kerdezte tolem aggodva a recepcios, amikor megjelentem  elotte reggel 7:20kor talpig futo szettben.

mikozben a cipomet fuztem, erdeklodve oda jott, es gyanakodva meregetett, mintha epp egy urhajos ruhat vettem volna fel.

– setalni mesz? – kerdezte vegul, amit rahagytam, bar lattam, nem igazan erti. – ez valamifele… ööö… testmozgas? – kerdezte megint. bolintottam. – segit felebredni – tettem hozza vegul kinomban, mert ereztem, hogy magyarazatot kell adnom a fura viselkedesemre. ez mintha kicsit megnyugtatta volna.

bar egyaltalan nem nyavalogyni akarok, azert kiternek itt roviden arra, hogy mig kivulrol csak a szep kepeket es az egzotikus tajakat latjatok az utaimbol, ennek igenis van egy kevesbe glamur oldala. ilyen peldaul amikor Sydney varosaban sirva fakadok, mert mindket labfejem iszonyatosan begyulladt es lepni se tudok, amikor Godly Woman egy elkalkulalt altato miatt konkret komaban kenytelen leszallni egy ejszakai buszrol a semmi kozepen Burmaban, hogy a vietnami megvakulos migrenemet es a mezei kimerultseget ne is emlegessem.

mindez csak ugy kerult most teritekre, hogy ket nappal ezelott kisebb faszkivan allapot uralkodott el rajtunk (foleg rajtam), amikor kiderult, hogy csak egy napunk marad Luang Prabangban, ami viszont az egyik legkellemesebb varoska, ahol valaha jartam. persze anyaztunk, hogy minek nekunk harom het alatt harom orszagot megjarni, meg ket naponta valami jarmure ulni, de persze tudjuk, hogy utiterv nelkul soha sehonnan se indulnank tovabb, szoval inkabb alternativ megoldast kerestunk es gyorsan kiiktattuk a ket napos hajoutat Thaifoldre, es vettunk helyette egy repulojegyet, ami kicsit dragabb, de pontosan 47 oraval rovidebb megoldas.

es milyen jol tettuk, mert igy nyertunk egy napot ebben a remek varosban, ami Godly Woman nathas fetrengessel, en meg higfosassal tolthetek. 

(annyira azert nem vagyunk rosszul, humorerzekunk pl. meg van)

ejszakai kalandjainkat kovetoen egesz hasznalhato allapotban ebredtunk, igy en megragadtam az alkalmat, hogy befejezzem a munkat, Godly Woman pedig visszaszerezte a telefonjat, majd a svajci meggyozte, hogy menjunk vele tubingra, vagyis orias traktor belsokben logybologve folyjunk le a helyi folyon es neha alljunk meg egy sorre.

amilyen hulyek vagyunk, magunktol siman lehet, hogy kihagytuk volna ezt a remek mulatsagot. szerencsere a svajci vezetesevel befizettuk a dijat, tuktukra pattantunk, majd honunk alatt az orias uszogumikkal lementunk a vizhez.

az egesz elmeny feletebb kellemes, a folyo nem tul sebes, de szerencsere ezert halad, igy kulonosebb erofeszites nelkul 3 ora alatt visszajut az ember a varosba.

az extra elmenyt persze a barok nyujtjak. a 2011-es atalakitasok elott ezek voltak az orult party helyszinei, ahol a barpultnal az ember opiummal feljavitott italokat kerhetett, illetve persze vodorbol ihatta a jobbnal jobb alkoholokat. akkoriban 25 bar volt a viz partjan, mostanra hat maradt, amibol minden nap 2 masik van nyitva. most, hogy max nevetogazt es akoholt lehet kapni a pultnal, kimondottan kellemes a dzsungel kozepen ucsorogni es bikiniben petanque-ozni meg pingpongozni, kicsit olyan, mintha valakinek a balatoni nyaralojaban lennenk, csak kicsit latvanyosabb a taj.

a folyon lecsordogalas egyebkebt feletebb nyugis tevekenyseg, az ember osszekapaszkodhat masokkal es csevereszve himbalozhat a vizen, vagy meditativ jelleggel elamulhat a csodas tajon, aminek mondjuk annyi az elonye, hogy akkor a menetiranynak hattal van es ovatlanul megfeneklik a sekelt kavicsos vizeken, de sebaj, egy kis vizenjaras senkinek se artott meg.

mivel Vang Vieng korabban a durva partikrol volt ismert (amibol erosen visszavettek a hatosagok, miutan egy nyaron legalabb 25 backpacker halt meg mindenfele drog es reszeg baleset miatt), GW kvazi ram parancsolt, hogy ma este leszek szives elmenni vele tancparketten orjongeni. en erre nagy nehezen rabolintottam, bar motivaciom erosen a nullahoz tendalt, de gondoltam, hogy delutan elcammogok egy mosodaba, kicsit dolgozgatok, majd estere megjon a bulikedvem.

honom ala csaptam egy nejlonzacskonyi bugyit es kikotottem egy feletebb festoi teraszon, ahol a naplementet bamulva remekul haladtam a munkaval, mig nem utolert GW, aki informalt, hogy foldszinti, kvazi ablaktalan szobankban egyebkent vaksotet van, annyira szarok a fenyek, amit en tudomasul vettem es cserebe elmeseltem neki, hogy sehol se talaltam mosodat es most itt ulok a nejlonszatyrommal es otnapo mosatlanommal, micsoda vadromantika.

az ido telt mult, csatlakozott hozzank egy svajci fiatalember, es kitalaltuk, hogy akkor ideje mulatni menni, meghozza a legendas Sakura barba, ami leginkabb arrol ismert, hogy este 8 es 9 kozott ingyen whiskey-t oszt a nepnek, bar a svajci egesz elbizonytalanodott, hogy egyaltalan whiskey-e, mert annyira rossz, de megnyugtatott, hogy legalabb nem vodorbol kell meginni.

mondanom se kell, logisztikai okokbol valahogy az tunt a legjobb megoldasnak, ha a mosatlanommal egyutt vetem bele magam az orult partyzasba, amivel egyebkent hirtelen oriasi nepszerusegre tettem szert, mig be nem tuszkoltam vegre a taskamba az egesz zacskot, fel perccel azelott, hogy reszeg ferfiak felvasaroltak volna a koszos alsonemuimet (nem tudom, komolyan beszeltek-e, de ha az ember ekkora seggen el Azsiaban, a bugyijai hirtelen felbecsulhetetlenne valnak).

a hely maga egyebkent egy sztenderd romkocsmara hajazott, csak eppenseggel mindenfele koreai fiatalok soroztek (es orjongtek az idonkent felcsendulo koreai popslagereken), illetve a pultnal egy sor araert kaphato kejgazlufikat szivta a fel bagazs, nem ertem, miert, mert az eg vilagon semmi hatasa se volt, amikor mi probaltuk.

az egyebkent noi ruhaban oltozott szexi szakallas pultostol akciosan vasarolt (tudnam minek?) vodka azonban annal hatasosabb volt, mert meg azelott elhagyta a szervezetemet, mielott kifejthette volna hatasat, hiaba, a gyomrom 30 folott meglehetosen szelektiv lett a tomenyekkel, es bar meg sosem eltem at ilyen instant rosszulletet piatol, kulonosebben nem viselt meg a dolog, sot, titkon orultem, hogy ejfelkor teljesen jozanul bucsuzhattam el a tobbiektol, akik meg tovabbi helyekre akartak menni.

egy extra sajtos sonkas-sajtos rotit majszolva konnyen haza is ertem a helyrol, mivel minden kb 300 meterre talalhato a varoskozponttol. a szobaban a villanyt felkapcsolva konstataltam, hogy GW nem loditott, feny tenyleg alig van a szobaban, de vegulis kit izgat, ugyis aludni akarok, zseblampa fenynel megkerestem a fogkefemet, kidobtam a taskamba benyomoritott, sokat latott bugyogoimat, majd gyorsan el is aludtam.

ket oraval kesobb egy kisse intoxikalt GW riasztott fel, hogy a telefonja a svajcinal maradt, azonnal segitsek kilepni az osszes kozossegi oldalrol es emailbol, mert hisz egyertelmu, hogy a pasinak nincs jobb dolga, mint magyar nyelvu uzeneteket olvasgatni hajnali fel4-kor mas telefonjan. mikozben GW infinity loopokba kerult (de erted, elolvashatja a zuzeneteimet! tuti elolvassa! mindent! el fogja olvasni! a zuzeneteket!), amibol semmilyen eszervvel nem lehetett kirobbantani, illedelmesen es csak moderaltan anyazva kilepkedtem neki mindenbol, mikozben nyugtatoan elismeteltem atlag het es fel percenkent, hogy en emlekszem, hogy melyik hostelben lakik a pasi, majd holnap oda megyunk a telefonert (de hat hogy fogom en visszakapni a telefonomat? a zuzeneteim! el fogja olvasni!). GW mindekozben a szobaban fel ala maszkalva kuzdott egy uveg vizzel (nem birom kinyitni! de hat mi lesz a telefonommal? es a zuzeneteim? nem birom kinyitni, szomjan fogok halni!), es lelkesen meselte, hogy egy helyi bucsuban kotott ki, ahol a helyiek az egyik templom egy eves evfordulojat unnepeltek szintetizatorszoval (rengeteg kepet csinaltam a telefonommal. jaj, a zuzeneteim. hol van a viz?)

miutan mindenbol kileptunk, a vizet kinyitottuk, a szintetizatoros bulit parszor atvettuk, a zuzenetek sorsarol megnyugodtunk, nem maradt mas hatra, mint lekapcsolni a huszas egot es nyugovora terni. a feladat GW-re harult, aki epp azt kezdte el magyarazni, hogy Azsiaban a kapcsolok milyen trukkos dolgok, amikor egyszer csak teljes vakito fenyarban uszott a szobank, mert hat persze, egyertelmu, hogy az egy meter magasan, a fal kozepen levo konnektor melletti kapcsolo a plafonba rejtett reflektorokat aktivalja.

erdeklodve varom a holnap reggelt.