Vientiane

mint emlitettem, Vientiane nem egy vilagvaros, sor, nagyon is nem az. a kozpontot par utca teszi ki, a varos mellett folyo Mekong partjara pedig az oriasi arter miatt nem lehet lemenni, igy grandiozus vizparti setany helyett az embernek egy autopalyaszeruseg jut nemi susnya mellett. a varos osszlakossaga 700 000 ember, igy felmerul a kerdes, hogy hol rejtozik az orszag tobabbi 6 millio lakosa.

ezzel egyutt Vientiane nem egy porfeszek (bar mindent finom voros homok borit, amint elhagyjuk az aszfaltozott utak civilizalt vilagat), peldaul harom sushizot szamoltam ossze benne (lehet, hogy ez osszefugg a japan megszallassal a masodik vilaghaboruban), tobb borszakuzlet es bisztro is van (ez meg a francia jelenlettel) es ugy osszessegeben teljesen civilizalt minden.

teny, minden kicsit almatag, forgalom alig van, mindenhol ajult kutyak es lerobbant macskak fekszenek, de mindenki rettento kedves (az egyik keresztezodesnel egy neni kb kezenfogva vezetett at minket az ut tuloldalara, a buszon egy emberkent szolt mindenki, hogy hol kell leszalnunk), szunyog valamilyen rejtelyes okbol kifolyolag nincs (vagy “rosszkor” voltunk utcan) es ugy alapvetoen minden nagyon nagyon chill.

az arak nevetseges szinvonalabol kiindulva tenyleg idealis hely lehet ez elvonulni egy kicsit a vilagtol, motorozgatni, jol ellenni, olvasgatni. nagyon valoszinunek tartom, hogy vissza fogok majd terni ilyen cellal, foleg, hogy a franciasok itt komoly elonyben vannak, mert nem eleg, hogy mindenki bagettet zabal es petanque-ozik, meg damazik (szigoruan soroskupakokkal), komoly francia jelenlet van, igy tarsadami eletet is konnyebb franciaul elni.

ket ejszaka lelazulas utan most epp egy minibuszon zotyogunk Vang Vieng fele, ami ugyan elvileg egy backpacker paradicsom, de kozben gyonyoru helyen is van, igy remelhetoleg a twerkeles helyett majd inkabb a taj fogja lekotni turistatarsainkat.

Laosz, elso benyomasok, szerelem

nem tudom, min mulik, hogy az ember hirtelen maradektalanul beleszeret egy orszagba, ugy, hogy alig par orat toltott ott, de ahogyan mult evben Burmanal, itt is ez tortent most velem, kb amint megerkeztunk.

inditas gyanant a minibuszunk sofore hangos hahotazasban tort ki, amikor szegyenkezve elarultuk neki, hogy mi a thai hataron ketszer annyiert vettuk a jegyet, cserebe igy felhagyott azzal, hogy megprobaljon meg egy kis penzt kicsikarni belolunk, hogy a szallodaig vigyen minket. ugyanigy, a hataron, amikor szabadkoztam, hogy a vizumhoz nincs fenykepem, csak vihoraszva legyintettek, hogy ugyan, mit szamit az.

Vientiane az orszag fovarosa, ehhez kepest egy alvo kisvaros, forgalom alig van, ket nagyobb ut es kb tiz keresztutca kepezi a kozpontot, itt kellemes barok es ettermek sorakoznak, de szerencsere sehol egy vodros, twerkelos hely, cserebe lattunk masszazsszalont es konyvesboltot is. mig az egesz hangulat feletebb provincialis es lustalkofos (az alapzajt a helyiek beszelgetese es nemi kakaskukorekolas teszi ki, mindenfele szimpatikus koborkutyak es rozzant macskak terulnek el), megsem lepukkant az infrastruktura, van jarda (igaz, helyenkent oriasi lyukak tatonganak benne, meg neha egy transzformatorhaz all a kozrpen), a hotelben van melegviz es popec viznyomas (meg ket uszomedence), az ettermekben ertelmes es megfizetheto dolgokat arulnak.

eddigi interakcioink alapjan a helyiek iszonyatosan kedvesek, jol beszelnek angolul (lehet, mazlink volt), folyamatosan rohogcselnek es alapvetoen segitokeszek. szamomra dobbenetes ujdonsag, hogy az utcan gyerekjatek atkelni, mert a kocsik megallnak, hogy atengedjenek minket (emiatt tutira szornyet fogunk halni majd a kovetkezo desztinacionkon, de hat sebaj).

az arak szinvonala kozrohely, egy luxus vip buszut a kovetkezo helyre 1600 ft-ba kerul, mig egy tal etel olyan 500ft. 

maximalisan oda vagyok a gyonyortol, ez az oldala azsianak, amiert rajongok.

igyekszem majd kepeket is feltolteni, egyelore ezt az egyet mutatnam, ahol a francia gyarmati multat idezo hetkoznapi kep lathato, amint a helyiek egy kert vegeben epp petanque-oznak.

  

vonat Laoszba

miutan ot napot hesszeltunk Bangkokban, az igazi utazas valojaban csak ma indult, amikor is kulonbozo dugokban ucsorgesek es stresszelesek utan megerkeztunk Bangkok kozponti allomasara, ahol GW arra hivatkozva hogy o olyan hulye, hogy balra megy, de jobbra indul el es tuti elveszne, engem kuldott felderito hadjaratra, hogy azonositsam az utazasi irodat es szerezzem meg toluk a jegyet. 

a sikert jo magyar modjara nemi elelmiszer vasarlasaval unnepeltuk, mert hat ugye nem ulhetunk vonatra tiz napi elelm nelkul.

a bangkoki allomas kis cuki 1910-ben epult kalsszikus epulet oriasi varotermekkel es lathatolag funkcio nelkul ucsorgo emberekkel.

en a kinai vonatozasom utan mar kb barmire fel voltam keszulve, de maga a vonat egyebkent teljesen kenyelmes, annyit kell megszokni, hogy az altalunk vasarolt masodosztalybeli jegy egy nyitott folyosos halokocsiba szol, ahol a kozponti folyoso menten alul es folul tud aludni az ember. igy nincs mit magadra zarnod, de oszinten szolva egy percig sem ereztem magam veszelyben, raadasul noi kocsiba kertuk a jegyet, igy bekesen szuszogo thai nenikkel meg egy-ket masik nyugati utazoval osztottuk meg a legteret. a mosdo veri a mav szinvonalat, es ugy tunik,ma 10 oras uton mindossze 40 perc kesest szedtunk ossze, ami igazan nem rossz.

a vonat egyebkent nem megy at Laoszba, csak a hatarhoz legkozelebb eso faluig megy, onnan tuktukkal kell menni a hatarig, ott vizumot valtunk, majd busszal megtesszunk 13 kmert a fovarosig Vientiane-ba, ahol legalabb egy (de esetleg ket) ejszakat toltunk.