– are you okay?? – kerdezte tolem aggodva a recepcios, amikor megjelentem  elotte reggel 7:20kor talpig futo szettben.

mikozben a cipomet fuztem, erdeklodve oda jott, es gyanakodva meregetett, mintha epp egy urhajos ruhat vettem volna fel.

– setalni mesz? – kerdezte vegul, amit rahagytam, bar lattam, nem igazan erti. – ez valamifele… ööö… testmozgas? – kerdezte megint. bolintottam. – segit felebredni – tettem hozza vegul kinomban, mert ereztem, hogy magyarazatot kell adnom a fura viselkedesemre. ez mintha kicsit megnyugtatta volna.