bowie

nem akartam bowie-rol irni, amikor meghalt, megha dobbenten is alltam a konyhaban a hirt olvasva, es mire eszbe kaptam, konnyek folytak az arcomon, mikozben egyre csak azt mondogattam magamnak, honnan ez a szomorusag, hisz nem is ismertem! az egesz nap egy elmosodott maszlag lett, batyam szokatlanul erzelmes, bar tomor emailjevel tarkitva, teljesen le vagyok taglozva, irta, majd Pünnü jelentkezett be sirva, hogy a vilag egy rosszabb hely lett hirtelen es neki vegre be mertem vallani, hogy en is sirok, es a Starman megy a fejemben vegtelenitve, de nem merem meghallgatni, mert felek, zokogva borulnek az asztalra, de Pünnüvel be merunk vallani egymasnak ilyeneket, hogy valojaban magunkat siratjuk, mert hat mi maradtunk itt ebben a vilagban, ami Bowie nelkul valahogy mar nem lesz az igazi, mikozben itt hagyta nekunk az ultimate uzenetet, hogy merjunk onmagunk lenni, hisz o se csinalt mas 40 evig es szerettuk erte (es talan magunkat is szerethetnenk vegre, ha mernenk olyanok lenni, mint o).

nem akartam Bowie-rol irni, arrol, ahogy atszotte a gyerekkoromat Sziriaban, ahol a helyi kivansagkeros musorban a China Girl es a Let’s Dance valahogy atjutottak a cenzorok listajan, ezert minden szombaton lejatszottak oket a Letters and Songsban, ami az akkori, MTV elotti idokben az egyetlen kapcsolatunk volt a nyugati zenei trendekkel. arrol sem akartam beszelni, hogy a zaklatott hazakoltozesi korszakunkban, amikor 16 evesen megerkeztem egy orszagba, ami elmeletileg az enyem volt, gyakorlatilag viszont egy rejtely volt szamomra, Ziggy Stardust, majd kesobb az Outside segitett relativizalni a mindent athatolo furcsasagot.  es nem, arrol sem akartam irni, hogy a becsi koncert, amire 20 evesen zarandokoltam el, a mai napig eletem egyik meghatarozo elmenye, ami utan napokig ugy jartuk a Mariahilferstrasset, hogy a Halo Spaceboy-t dudoltuk.

nem akartam minderrol irni, mert valahol egyszerre tunt tul intimnek es vegtelenul klisenek egy ismeretlen rocksztart siratni, de most, hogy ket honappal kesobb Hongkongban a bluesbarban felcsendult eloben a China Girl, olyan mely es tiszta szomorusag tort ram, hisz ez a szam hol mashol szolithatna meg, mint itt, hogy nincs mas  valasztasom, mint megis kiirni magambol mindezt.

One thought on “bowie

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s