nem hittem volna, hogy ez lehetseges, de _pontosan_ ugyanazt produkalom mint egy evvel ezelott. Szeoulban, akarcsak Ausztraliaban a szuper ut ellenere belefaradtam az utazasokba es arrol almodozom, hogy ujlipotvarosi lakasomban vagyok es rutineletet elek. nem akarok borondot latni, varosnezest szervezni, idegen penzzel bibelodni, ezredik latvanyossagot huszonhat szotbol lefotozni.
ezzel egyidoben naponta atlag ketszer akarom elbogni magam HK utcain, hogy dehisz en mindjart elmegyek innen es ugy tanulmanyozok minden utcasarkot, mint egy haldoklo rokon arcat, amit igyekszem orokre magamba vesni. es belem nyilal, hogy Istenem, hisz nem lattam meg semmit es napi 26 oranyi programot szeretnek magamnak szervezni.
es mindenki egyre csak azt kerdezi, orulok-e, hogy hazamegyek, en meg allok hulyen, hogy ne tessek tolem ilyeneket kerdezni, mert mar megint limboban vagyok, ami a legutalatosabb ar, amit fizetni kell ezekert az extrakontinentalis kalandokert.
es persze minden rendben lesz, hisz volt mar ilyen es akkor sem haltam bele, csak elvesztem az oktogonon, meg idegennek ereztem magam a sajat varosomban, de nemi vodka meg baratai tarsasag csak helyrerazott, addig meg ott a nightwish, ami 15 eve remek gyogyir zaklatott lelkemnek.
❤
Jaj,értelek! Most jöttem vissza Buenos Airesből, a teptérre menrt szsbályosan rossuul voltam a dok bőgéstől. Én is próbálzam mindrnt elhozni onnan, mrgvenni, mintha br lehetne pakolni a városz egy bőröndbr…
koszi az egyutterzest, persze gondolom te is pontosan tudod, hogy ezek a varosok orokre elnek bennunk 🙂