miután 6 órán keresztül válogatott pozítúrákban vezettem a porcelán buszt péntek éjjel, egész gyorsan jól lettem szombatra, viszont azóta egyszerűen semmi kedvem enni, éhes se vagyok. mivel viszont most már vasárnap délután van és több mint 48 órája nem ettem semmit, csak egy zacskó kekszet, elkezdtem tanakodni, hogy mégis mit bírnék magamba erőltetni, ami lehetőleg nem repít vissza a fürdőszobába.

a rizs bár nagyon kézenfekvő lenne, ki van zárva, mert pontosan azóta van herótom a főtt rizstől, amióta rendszeresebben járok Ázsiába, szóval uszkve 5 éve. a piritós technikai akadályokba ütközött, mivel míg én bátyámmal jártam a várost bőszen a kenyért szegényt megette a penész.

már majdnem meggyőztem magam, hogy némi főtt krumpli igazán jót fog tenni, amikor rájöttem, hogy se ahhoz, se semmihez sincs kedvem, ezért kissé nyűgösen elnapoltam a kérdést és elkezdtem rendet rakni a szobámban.

pakolászás közben előjött a bátyámtól kapott pisztáciás baklava, amitől hirtelen felcsillant a szemem. minden létező ellenjavalat ellenére gondolkodás nélkül betoltam belőle egy sort, most meg várom a sorsom.