te jó ég, mit tettem?

kicsit bambán ülök épp a gép előtt, a fizetési visszaigazolás ablak még nyitva van, a vidám hangvételű email pedig épp megérkezett a fiókomba. én pedig csak meredek a monitorra, hogy te jó ég, mit tettem?

az egész úgy kezdődött, hogy elkezdték kérdezgetni, hogy jó-e nekem, hogy hazamegyek, örülök-e, mikor jövök vissza. én elhaló hangon motyogtam, hogy azt hiszem, nem jövök vissza, amit vagy nem hallottak meg, vagy nem vettek komolyan. aztán ezek a kérdések elhallgattak és jöttek helyette mások, ezek főleg az otthoniaktól: meddig maradsz? mit fogsz csinálni? mi a következő uticél? én pedig megint elhaló hangon motyogtam, hogy izé, én úgy gondoltam, hogy talán maradnék egy kicsit most. de ők sem értették, hisz “úgyse fogod itthon bírni”, “várom már, hogy mikor jelented be a legújabb úticélt”, “meglátod majd, menekülni akarsz innen két hét után”. és végül mind a két oldal kórusban beállt ugyanarra az egy kérdésre: na jó, de mi a TERV?

én meg nem mondtam semmit.

mert nincs terv, se kicsi-, se nagybetűs, tudom, szokatlan, főleg talán tőlem, tudom, a mai világban az embernek mindig legyen egy ötéves terve, de szóval nekem most tényleg nincs, hazamegyek, dögönyözöm a macskát, fröccsözök a barátokkal, és valami majd lesz. mert ugye olyan nincs, hogy nincs. és nem, ez engem tulajdonképpen nem ejt kétségbe, egzisztenciális félelmeimet remekül leküzdöttem az elmúlt két évben és relatíve ritkán érzem magam teljes csődtömegnek. úgy gondolom, most már megengedhetem magamnak, hogy ne legyen tervem, mert elég szolid alapokon áll az életem ahhoz, hogy megengedjek magamnak némi tapogatózást és tanakodást. rengeteg minden történt itt velem két év alatt, ezeket a dolgokat most ideje élőben is bevetni, de hadd ne én mondjam meg, hogy pontosan milyen körülmények között, vagy milyen sorrendben. ezt majd megteszi helyettem az élet.

de ez a válasz azt gondolom, talán túl elvont és túl komplex, és a társadalom most sem hazugtolja meg magát és nehezen bírja feldolgozni újabb szokatlan döntésemet, én pedig unom az üveges tekintettel motyogó embereket, akik zombiként mondogatják, hogy nincs? de hisz… biztos? hogy-hogy? de hát csak mész valahova? te mindig tudod… na, mondd már el, mi a terved.

szóval oké, csináltam egy tervet. persze nem egészen azért, hogy tudjak válaszolni, hanem azért, mert három éve vágyom erre, de eddig sose hittem el, hogy képes lennék rá. mostanában pedig rájöttem, hogy a kishitűség tök béna dolog, szóval miért is ne lennék rá képes?

beneveztem a szeptember 11-ei Wizzair félmaratonra. és az a terv, hogy le fogom futni. voila, most már mindent tudtok.

3 thoughts on “te jó ég, mit tettem?

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s