almomban valahogy az itteni magyarokkal hazateleportaltam, de nem birtam toluk szabadulni, mert vegig kellett latogatnom az o sleppjukat, akik mind videki kisvaros mutyi fonokei voltak, nagy becsben tartotr dagadt polgarmesterek, meg Herendi porcelan kepviselok (??), akik azt nagyaraztak nekem, hogy a Herendi jo, mert a Herendi magyar. nekem meg ezt kellett hallgatnom, ahelyett, h hazamehettem volna. es neha mondogattak, hogy “de hisz ez Magyarorszag”.
(a pszichologusom meg emigralt kozben)