miutan a fizika torvenyeit atirva beszuszakoltam a dolgok 99%-at a rendelkezesemre allo egy borondbe es egy sporttaskaba, epp kezdtem megnyugodni es megbekelni a gondolattal, hogy a helyhianyea valo tekintettel a retikulomben egy heti ruhatarral fogok utazni, amikor vegigneztem magamon es felsikitottam, mert persze a rajtam levo ruhakat nem kalkulaltam bele ebbe az akcioba.
ha a borondom nem robban szet ebben az akcioban, imaimba foglalom a samsonite-ot.
(az, hogy hogyan fogom levinni ezt a monstrumot a hatodikrol lift nelkul meg enyhe rejtely, de ezen meg raerek holnap aggodni).
leirhatatlanul kurvara utalok pakolni.
Ahogy esik, úgy puffan 
Igen, ez vicces, hogy minél többet utazik az ember, annál jobban rühelli az előkészületeket. Én pl. inkább felkelek indulás előtt – akár reggel négykor -, mert akkor nincs mese, muszáj befejezni. Így sikerült elmenni Srí Lankába 13,7 kilóval. (Bár én egyszerűség kedvért elviszem a barátaimat, náluk minden van a csavarhúzótól kezdve a Rejtó Jenő-kötetig…)(Vagy mégsem, akkor meg valami csak lesz.)
hat a burmai meg reszeg pakolasomat nem tudom (de nem is akarom) uberelni 😀 4,5 kg!