nem tudom, mi ütött belém, de az elmúlt napokban nagy lelkesedéssel törlök ki mindenféléket a digitális életemből, érdektelen régi instagram képeket, gagyi facebook státuszokat, vadidegen, vagy éppenséggel tök idegesítő kontaktokat, akiket eddig mind őrizgettem, mondván, “talán egyszer még jó lesz valamire”. talán hülyén hangzik, de mintha megint egy fokozattal jobban mernék most saját magam lenni és végre nemet tudok mondani ezeknek a nyomasztó, passzív jelenléteknek az életemben.