most, hogy komoly energiák árán sikerült leállítanom a munkagépezetemet egy hétre (amit náthával, családi hepajkodással és beigli-evéssel töltöttem), rá kell jönnöm, hogy olyan vagyok, mint a régi gőzgépek, mert nagyjából ugyanannyi energia újra beindítani magamat. az elmúlt két napban hihetetlen hatékonytalansággal nagyjából másfél órányi munkát sikerült elvégeznem, miközben a világ összes online magazinját kiolvastam, rendeltem egy-két nélkülözhetetlen ezt meg azt a netről és kimaxoltam egy japán főzős játékot a telefonomon.

bevallom, kicsit ijesztő ez így, de az még inkább, hogy az első reakcióm ezek után az volt, hogy lám, ebből is látszik, hogy nem szabad sose két napnál tovább leállni a munkával.