most, hogy komoly energiák árán sikerült leállítanom a munkagépezetemet egy hétre (amit náthával, családi hepajkodással és beigli-evéssel töltöttem), rá kell jönnöm, hogy olyan vagyok, mint a régi gőzgépek, mert nagyjából ugyanannyi energia újra beindítani magamat. az elmúlt két napban hihetetlen hatékonytalansággal nagyjából másfél órányi munkát sikerült elvégeznem, miközben a világ összes online magazinját kiolvastam, rendeltem egy-két nélkülözhetetlen ezt meg azt a netről és kimaxoltam egy japán főzős játékot a telefonomon.
bevallom, kicsit ijesztő ez így, de az még inkább, hogy az első reakcióm ezek után az volt, hogy lám, ebből is látszik, hogy nem szabad sose két napnál tovább leállni a munkával.
na, hát dettó ez van nálam is, beterveztem egy csomó mindent a szünetre, aztán most ott állok, hogy semmit nem csináltam szinte, illetve napokig tartott az, amit egy délelőttre terveztem. mondjuk én játszani nem játszottam, de rendeltem pár ruhát és megnyertem pár aukciót ebayen 😀
na en meg az ebayt nem ismerem, talan jobb is 🙂 megnyugtat, hogy nem vagyok egyedul ezzel a lenduletvesztessel!