gondolhatjatok, hogy ha kulon bejegyzest szentelek neki, akkor a dolog nem ment egyszeruen.
az eredeti tervet meg valamikor novemberben szottuk, mindenki megvette a megfelelo jegyeket es meg orultem is, hogy vegre hosszabban leszek Burmaban, mert az eredeti terv szerint Albrecht 15-en erkezett volna HK-ba a Birtish Airlines szarnyan, majd 16-an mentunk is volna Burmaba, hogy egeszen 30-ig ott elvezkedjunk.
ehhez kepest a British Airlines hihetetlen bena szervezesenek hala egy alkatreszcsere 22 oras kesest eredmenyezett, amivel a burmai csatlakozas mar nem lett meg es a kulonbozo opciok kozul (ami kozott eleg sokaig az tunt eselyesnek, hogy Albrecht visszamegy Pestre, en pedig egyedul elmegyek Burmaba), vegul az nyert, hogy egyutt megyunk Burmaba, csak eppenseggel ket nappal kesobb.
ez a felfordulas azert jelentos stresszt okozott mindkettonknek, amit HKban nemi sushival igyekeztunk ellensulyozni, illetve egesz napos varosnezessel, mikozben en vacsora utan igyekeztem letudni vegre a varatlan esemenyek miatt nyakamon maradt munkat.
vegul persze nem is sajat magam lennek, ha nem honom alatt a laptoppal szalltam volna fel a gepre, stressz- es kimerultsegszintem a kritikus ertekeken belul, de azert boldogan, hogy ujbol visszaterhetek, immar harmadszorra is ebbe a csodalatos orszagba.
folyt kov.
Ahogy esik, úgy puffan 