a mai napon egyébként 4 órán keresztül tréningeltem először chittagongot majd cotounout (aki külső segítség nélkül tudja, hogy melyik város hol van, kap tőlem egy fröccsöt). cotounou alapból jól indult, mert fél órát kellett várnunk arra, hogy csatlakozzanak, ezért én hasznosítottam ezt az időt, hogy a: megdöntsem a bejeweled blizt rekordomat a telefonomon, b: elmeséljem chaten a Kártyásnak a legfrissebb céges pletykákat. amikor már 20 persze írogattunk, rádöbbentem hirtelen, hogy a képernyőm egyszerre két kontinensen van megosztva, és ebből az egyik a központi irodánk. pánikolva bezártam az ablakot, majd reménykedtem, hogy a magyar nyelv továbbra is óriási rejtély a világ számára, és senkinek sem jut eszébe bemásolni a google translate-be, hogy a (főnök keresztneve) egy címeres férfi nemiszerv.

ezt a kis ijedtséget követően megtartottam a tréningemet, majd az operátorok kaptak egy kis időt, hogy kérdezzenek tőlem. rég élveztem valamit ennyire, pontosan olyan volt, mint egy betelefonálós rádióműsor, köszöntek, bemutatkoztak, asszonyomnak szólítottak, megköszönték a tréninget, majd feltették a kérdésüket. a siker szemlátomást kirobbanó volt, mert kaptam állandó műsort, minden héten csinálunk majd egy ilyet.

ilyenkor például nagyon szeretem ezt a munkát.

mostanaban azt jatszuk a kollegakkal, hogy valaki ot percenkent levagja a fobiztositekot a folyoson, mire mindenki kirohan halokaban a szobaja ele, kezeben telefonnal, majd kicsit uvoltozik a masikkal, hogy minek kapcsoltad be a rizsfozot es a legkondit egyszerre, te szerencsetlen, te meg minek forralod a vizet folyamatosan, majd a jozanabbik kollegano telefonal egy parat, es mikozben a megvilagitott folyoson egymas gumipapucsain rohogunk, megerkezik a biztonsagi or egy zseblampaval es felkapcsolja a biztositekot.

amikor ma reggel megint áram nélkül ébredtem és a kínai telefonom is bemondta az unalmast, illetve a google chrome kedvenc szlogenje a “no data received” lett, egyértelművé vált, hogy mindenki azt szeretné, ha én holnap elhagynám a telephelyet.

van egy call centeres operator csajszi (Yoyo), aki teljesen rám van kattanva, minden nap széles mosollyal üdvözöl, közli, hogy sajnos nem tud angolul, majd maga mellé invitál ebédkor. miután ma is tisztáztuk, hogy nem tud angolul, de szeretne megtanulni, javasoltam neki, hogy nézzen angol filmeket. erre megkérdezte, hogy “Do you like avanda?”

erre én elmondtam, hogy természetesen láttam az Avatart és nagyon tetszett, és Kínában vették fel, és voltam is ott céges kiránduláson, és nagyon gyönyörű és Kína egy szép és nagy ország.

ugy orulok, hogy elhoztam a futocipomet. olyan jol mutat a borondom kozepen, pontosan ott, ahova letettem 3 hettel ezelott ujlipotvarosban. kellenek az ilyen fix pontok.

itt van par dolog, aminek a hianyat most erzem, de legkozelebbre tutira el fogom felejteni, szoval emlekeztessetek:
– sajat palcika, praktikus a take away tesztaknak
– szunyogirto, akarmilyen formaban
– kalciumtabletta, ha megsem mukodne a szunyogirto
– lenge, nyari nadragok. a tapados repagatya hiaba van konnyu anyagbol, attol meg tapad
– szandal, kit erdekel az etikett, 40 fokban igenis meleg a zart cipo. (papagajos strandpapucsban megsem mehetek dolgozni, pedig azt spec hoztam, zuhanyozashoz)
ja es persze KAVE

a mai nap mar jelentosen jobb, mint a tegnapi, az ejszakai szunyograzziat leszamitva.
kezdjuk azzal, hogy megtalaltam a ket hete ablakon kirepult zoknimat…az ablak kulso parkanyan. egy vallfa segitsegevel sikeresen kihalasztam. mind you, a 11. emeleten van a szobam.
ezt kovetoen ertesultem, hogy kaptam egy egesz filmet feliratozasra, ami ugyan ujabb almatlan ejszakakat helyez kilatasba, ugyanakkor rengeteg penzt is.
delutan a kolleganoim gyanus telefonalgatasba kezdtek, majd egyszer csak az egyikuk berontott az irodamba, hogy jo e nekem, ha a repter 520 maot fizet a cipomert. surun bologattam es nemi tokoles utan (ami alatt a kolleganoimmel facepalm szmajlikat kuldozgettunk egymasnak az erre a celra nyitott skype chatben), kuldtek is valami nyomtatvanyt, amit toltsek ki, irjak ala, kuldjek vissza.
mindekozben sikerult megfejtenem a nemmukodo bankkartyam rejtelyet, igy realis eselye van annak, hogy vegre hozza tudok ferni a fizetesemhez (de ezt ne kiabaljuk el).
hab a tortan, hogy vacsorara pok choi volt, amit kifejezetten szeretek.
viszont egyertelmuen tul reg ota vagyok itt, mert a vacsoramat a teraszon allva fogyasztottam el, mikozben a kolleganom epp a frissen mosott ruhait teregette mellettem, en meg mar csak annyit sem mondtam, hogy haha.
hazafele a boltban vettem valami csodaszunyogirtot, ami remelhetoleg nem csak engem gazosit el, hanem ezeket a mutans dogoket is, illetve megfogadtam a kollegam tanacsat, miszerint csukjam be az ablakot. hogy ez eddig nem jutott eszembe.

a mai nap mar jelentosen jobb, mint a tegnapi, az ejszakai szunyograzziat leszamitva.
kezdjuk azzal, hogy megtalaltam a ket hete ablakon kirepult zoknimat…az ablak kulso parkanyan. egy vallfa segitsegevel sikeresen kihalasztam. mind you, a 11. emeleten van a szobam.
ezt kovetoen ertesultem, hogy kaptam egy egesz filmet feliratozasra, ami ugyan ujabb almatlan ejszakakat helyez kilatasba, ugyanakkor rengeteg penzt is.
delutan a kolleganoim gyanus telefonalgatasba kezdtek, majd egyszer csak az egyikuk berontott az irodamba, hogy jo e nekem, ha a repter 520 maot fizet a cipomert. surun bologattam es nemi tokoles utan (ami alatt a kolleganoimmel facepalm szmajlikat kuldozgettunk egymasnak az erre a celra nyitott skype chatben), kuldtek is valami nyomtatvanyt, amit toltsek ki, irjak ala, kuldjek vissza.
mindekozben sikerult megfejtenem a nemmukodo bankkartyam rejtelyet, igy realis eselye van annak, hogy vegre hozza tudok ferni a fizetesemhez (de ezt ne kiabaljuk el).
hab a tortan, hogy vacsorara pok choi volt, amit kifejezetten szeretek.
viszont egyertelmuen tul reg ota vagyok itt, mert a vacsoramat a teraszon allva fogyasztottam el, mikozben a kolleganom epp a frissen mosott ruhait teregette mellettem, en meg mar csak annyit sem mondtam, hogy haha.
hazafele a boltban vettem valami csodaszunyogirtot, ami remelhetoleg nem csak engem gazosit el, hanem ezeket a mutans dogoket is, illetve megfogadtam a kollegam tanacsat, miszerint csukjam be az ablakot. hogy ez eddig nem jutott eszembe.

amikor megkerdeztem az 54 eves hongkongi kollegamat, hogy miben valtozott HK, amiota nem angol, azt felelte, hogy “pontosan ugyanolyan, mint regen, csak tobb a kinai“

azt hiszem, valamiféle mélyponton vagyok. nem is arról van szó, hogy utálok itt lenni, mert nincs ezzel semmi baj, azzal sincs baj, hogy dolgozni kell, mert például most épp nem kell feliratozni, az önkiszolgáló menzának hála éhen sem halol, egyszerűen csak mostanra lett elegem abból, hogy az iroda és a szobám között élek és nagyságrendileg egy pohár víz elfogyasztásához is kisebb expedíciót kell szerveznem. ezek a kínai utak leszoktatnak a control freakségről, amiért hálás vagyok, ugyanakkor a spontaneitást sem segítik, aminek már kevésbé örülök.

mindegy, legalább a limonádézóban felismert már a pasi és adta szó nélkül a szokásos löttyömet, juhú.