mivel en munka miatt nem tudtam atmenni szuleimhez, apukam keszsegesen athozta nekem a kovetkezoket: tobb kilo pogacsat a kozelgo hazibulimhoz, egy bodon hazi huslevest, nemi belga csokoladet es sajtot es ket ezustgyurut.

– vettem vizet.

– nalam pedig van zsebkendo.

– salat hoztal?

– hat persze!

– koromlakkot kersz?

– koszi, mar van. kered a ruzsom?

szakado eso.

– bassza meg, valtozoknit bezzeg mar megint nem hoztunk.

– na majs jovore!

(eletem 18. szigeten)

ma reggel végre kipakoltam a bőröndömet, aminek az alján még ujjnyi vastag hongkongi zacc állt (így például most megint van fél évre elegendő cuki rajzocskás zsebkendőm), majd azzal a lendülettel elkezdtem repülőjegyeket nézni december legvégére. az életem egy tökéletes, örök körforgás.

pest fele zotyogo utolso vonaton, felig reszeg, fiatal utazokozonseg.

– (aggodva) te, hol vagyunk?

– nem tudom, megerkdezem azokat, akik most szalltak fel.

…elmegy, majd visszajon…

– na mit mondtak?

– azt hiszem, Párnán vagyunk.

– (megnyugodva) ja, jo.
az ablakon kinezve meg epp elcsiptem a Tárnok tablat a peron vegen.

az, hogy az asztalomat ujjnyi vastagon borítják random papírok, újságok, könyvek, noteszek, tollak, számlák még igazán nem meglepő. az, hogy van rajta egy kínai pecsét díszdobozostul meg egy pár ilyen-olyan kábel, még elmegy. a villanykörtét és a napszemüveget is meg bírom magyarázni. a körömlakk és a manikűr készlet szinte magától érthetődő. de a negyed kiló Maldon-só pehely már azért engem is meglepett.

esküvőn, városi közlekedéstől elvágva, menekülési útvonal nélkül, üres borospohárral:

– Nahát, postmodernystka, olyan rég láttunk! Mikor is? Talán két évvel ezelőtt? Gyere, hadd mutassunk neked fényképeket a gyerekeinkről. Ez itt Izéke. Ez itt Izéke katicajelmezben. Ez itt Izéke evés közben. Ez itt Izéke, amint áll az előszobában.

– (másik anya beleszól büszkén) Izéke mellett az ott Nyuszifül, várj, mutatok róla is képeket. Ez itt Nyuszifül, amint mosolyog. Ez itt Nyuszifül a bilin. Ez itt Nyuszifül lábán a durva szúnyogcsípés.

– (első anya) Várj, olyan nekünk is van! Nézd, itt van Izéke kézfején a szúnyogcsípés. Nagyon durva. Naponta három Fenistil kell rá.

– (másik) Fenistil csepp, ugye? A gyerekorvos szerint a gél nem igazán hatékony.

– (első) Kalcium tabletta is kell, mert az antihisztamin a fontos ilyenkor, tudod. Izéke nagyon ügyesen issza a kálciumot.

– (én, kínomban) Izé, Ázsiában, ahol az elmúlt két évben éltem, elég durva szúnyogok vannak…

– (első) Aha, tök érdekes. Ez itt Izéke bölcsis jele, amit együtt megrajzoltunk zsírkrétával.

– (második) Mi is tudunk ám rajzolni!

…

három kibaszott órán keresztül.

kocsmaban, pultostol, hajnali 2-kor

– bocsi, nincs egy ollod kolcson?

– de van, de ugye nem akarsz leszurni vele valakit?

– nem, nem, csak egy par sulyzot szeretnenk berakni egy noi taskaba.

és akkor valaki azt mondja kölcsönkaptam egy lakást a Kálvinon, nagyon menő, de iszonyat drága a lakbér, gyere át este borozni, benned pedig megmagyarázhatatlan, szörnyű gyanú ébred, és váratlan keresztkérdéseket kezdesz el feltenni, hogy üvegből van-e a lift és egy ráépítésről van-e szó, és jobbra a második ajtó nem egy budi-e, mire a válasz mind igen és igen, és egyértelművé válik, hogy az univerzum valamiért azt akarja, hogy pontosan ugyanazon az erkélyen borozz, mint 365 nappal korábban, miközben épp gyors lefolyású, de végzetes szerelembe estél olyannal, akivel valójában talán nem kellett volna.

tulajdonképpen micsoda szerencse, hogy a csöpögtetőről lezuhanó ősrégi szír poharam zúzta össze a mosogatóban dekkoló nem rég vásárolt hongkongi tálat és nem fordítva.

(HK-ba elvégre bármikor visszamehetek).

almomban vegig kellett neznem, ahogy rablok kiramoljak a lakasomat, a biciklit visszakertem, mondvan ugysem lehet eladni, tul egyedi, barhol felismerheto, visszaadtak, de cserebe elvittek a laptopot, amin en egesz rablas alatt dolgoztam. utana elokerult valahonnan egy kes es hirtelen egy moszkvai panel (??) lepcsohazaban alltunk, ahol felvagtak az alkaromat hosszaban, omlott belole a ver, mondtak, hogy ettol elverzek, de ha hajlando vagyok gyomron szurni a masikat, hivnak mentot. oda raktam a kest a gyomorszajahoz es kicsit probalgattam, de nem mertem ledofni, erre szirenakat hallottam, es hirtelen a teton alltam masokkal egy panelrengetegben es lattuk, hogy oda lent a rendorok apro hangyakent rohannal be a hazba es viszik el a rabloimat. ekkor tudtam, hogy ma se halok meg.
egyebkent ja, remekul vagyok.