nem tudom, mi van az idei náthákkal, de én lassan harmadik hete agonizálok kisebb-nagyobb hullámokban. volt itt már minden, bedugult orr, izzadás, teljes levertség, étvágytalanság, hőemelkedés, ízületi fájdalmak, köhögés, hörgés, aktív haldoklás

ebből adódóan szépen lassan feladtam a heti három edzést, a társadalmi életet, sőt a végére még a tanítást is lemondtam, és teljes vákumban ültem itthon napokig, időnként magamba öntve egy levest.

általában egész békés beteg vagyok, mert tudom, hogy nem tart sokáig, meghatározott koreográfia szerint szoktam ilyenkor szenvedni, első nap fáj a torkom, második nap bedugul az orrom, harmadnapra már egész tűrhetően vagyok. most azonban két hét után kicsit már aggódni kezdtem magamért, hogy baszki, az nem állapot, hogy nincs kedvem semmihez, hogy attól majd elájulok, hogy felporszívózom a lakást, és összességében olyan, mintha egy birkanyáj legelne békésen az agyam helyén.

a jó hír, hogy tegnap este, miután minden létező gyógymódot alkalmaztam magamon, amit felajánlottak, és ennek megfelelően kalcium pezsgőtablettával vettem be a panadolt és ettem hozzá némi gyömbért, váratlanul visszatért az életkedvem.

szóval most újult erővel üzenek harcot ennek a nyamvadt pizsamázós korszaknak, és ha már napfényt nem bírok generálni magam köré, legalább este elmegyek egy kicsit mulatni, barátaim már panaszkodtak, hogy lassan azt sem tudják, hogy nézek ki. aztán ha holnap megint ágynak esem, akkor nyasgem.