Jelen (es az elozo) poszt egyebkent offline irodtak egy British Airways repulo fedelzeten. Nem tudom, hogy az elmult honapok/napok fokozott erzelmi stresszenek hirtelen eltunese okozta, vagy csak siman tul sok kavet ittam, de mar azon is mosolyogtam, amikor a skot stewardess bemondta, hogy ne dohanyozzunk a budiban (de ezt csak azert ertettem, mert gyanus lett a szmók detektá kifejezes es tudom, hogy miket szoktak bemondani ilyenkor), de amikor kiderult, hogy o tart nekunk biztonsagi eligazitast, nem birtam ki, es “mind meghalunk” felkialltassal hangos rohogogorcsot kaptam. meg jo, hogy egyedul utazom.

Az elmult hetekben sokat gondolkodtam azon, hogyan es mikor tudnam meltoan rebootolni a blogomat, de ahogy ez altalaban lenni szokott, a nagy latvanyos dolgokat mindig csak tervezem, aztan egyszer csak megindulok, es valami majd csak lesz (lasd meg: a blog cime).

Tisztaban vagyok vele, hogy 4 ev kihagyas utan valoszinuleg mar azt se tudjatok, ki vagyok (bar remelem, a regi torzstagok majd visszaternek), ezert hadd mutatkozzak be ujra: orvendek, postmodernystka, de hivjatok csak Kátyának. Tizensok eve kezdtem a blogolast, az aranykort pedig azok az evek hoztak el, amikor hosszabb idot toltottem Azsiaban, es mindenfele kalandokba keveredtem, amikrol igyekeztem itt beszamolni. Par hete egy megvilagosodasokkal teli telefonbeszelgetes utan leultem es visszaolvastam tobb szaz posztot. Bevallom, nemelyiken hangosan nevettem. es egyertelmuen azt ereztem, hogy ezt folytatni kell.

Civilben szabaduszo forditokent dolgozom, mondhatnam, hogy digital nomad vagyok, de amikor en ezt kezdtem, a hashtag meg kettoskereszt neven futott, es senki se tudta, mit keres a telefon nyomogombjai kozott. Ezzel egyutt imadok minden modern marhasagot, legyen az kutyu, app vagy a legujabb emoji. Folyekonyan beszelek gif-ul (es kisgyerekes anyuka baratnoim legnagyobb oromre autocorrectul es typoul is) es rossz szokasom, hogy gyakran posztolok telefonrol, ekezetek nelkul, de azert merem remelni, hogy igy is ertheto maradok. Ha nem, ugyis szoltok.

Ami pedig a blog tematikajat illeti, ez egy nyilvanos naplo, aminek a gerincet a kulfoldi utjaim es a barati korom meg sajat kalandjaim adjak. Szeretem a jo sztorikat, az erdekes embereket, az izgalmas helyeket. Az intimitasmero mindig is az volt, hogy csak olyasmit irok le, amit egy tomott kocsmaban is elmeselnek fennhangon es nagyjabol olyan stilusban is.

Szoval fogadjatok szeretettel a regi uj puffot, es ne feledjetek, kommentelni mindig er!

kérdésemre, hogy van-e update a fordításról, amit tegnap meg kellett volna kapnom, a project manager, akivel napi 15 emailt váltok és már konkrétan többet kommunikálok, mint közeli hozzátartozóimmal, azt felelte, hogy az az update, hogy a fordító késik az anyaggal és mérges vagyok.

az imént küldtem el az utolsó munkát, így reális esély van arra, hogy december 29-e óta most először holnap lesz egy teljesen munkamentes napom…

ezen még dolgozni kell.

– en csak azt nem ertem, miert nincs mar forradalom a korhazak allapota miatt. azt a szomszed Marika is erzekeli, hogy elmegy a korhazba es… es…

– meghal?

– igen, hogy meghal, annyira szar! ezen miert nem pampognak a nyugdijasok?

– hat mert meghalnak elotte.

eljött az a történelmi pillanat, hogy elfogyott a megnyitott zöld teám (amióta megtanultam Tyúkszarfalván, hogy minden tea többször forrázható, illetve mivel HKban negyed kilós kiszerelésben lehet teát kapni, valóságos teanagyhatalom lettem, nukleáris apokalipszis esetén valószínűleg egy teázó üzemeltetéséből fogom fenntartani magamat). levettem egy random kínai feliratú csomagot a spjázból és gondoltam, kipróbálom az újonnan felfedezett trükkjét a Google Translate appnak, és a fényképezőt bekapcsolva a telefonon megpróbálom elolvasni, mi van ráírva a csomagra (hozzátenném, nem tudom eldönteni, hogy a tény, hogy ezt a feature röpke hét év Kína/HK ismertem meg teljes életképtelenségre vagy pont ellenkezőleg, remek talpraesettségre vall). hosszas szkennelgetés, satírozgatás, forgókarikázás után a Google Translate büszkén egy szót nyögött ki nekem: TEA.

hát köszi.

en: megyek, beulok a kadba egy kicsit olvasgatni es alone time-ban lenni.

5 perccel kesobb megjelenek a porszivoert.

JJ: mi tortent?

en: macskaalom-katasztrofa

JJ: akkor most alom-time van?