Asszem valami nagyon jó történt velem hirtelen. Megbékéltem a múltam egy újabb részével. Mondhatni most már nem nagyon rendelkezek olyan múltbéli korszakkal, amivel nem békültem volna ki. Ahogy ezeket a leveleket olvasgattam, melyben beszámolók az érettségi évéről, hirtelen megláttam azt a sok jót, azt a sok hülye röhögést, amit akkoribban is elkövettünk. Amióta találkoztam AZ exnővel és rájöttem, hogy már egy csöppet sem izgat, hogy mi volt anno és mennyire utáltam vagy sem, éreztem, hogy elindult a megbékélés folyamata. Csak az kellett, hogy eszembe jusson a jó is, ha már a rosszat el tudtam felejteni. Szóval tök jjó, most már max csak pár pillanatnyi hülyeséggel nem vagyok kibékülve, de az annyira nem lényeges, mint egész iskolai évek, vagy még annál is hosszabb idők.

Ha már a megbékélt múltnál tartunk, nagyon úgy néz ki, hogy sikerült megoldanom kijutásomat Varsóba. Aki esetleg aggódna, hogy ez mennyire jó ötlet, annak csak azt tudom mondani, hogy tegnapi boszinak alig mertem beszámolni a terveimről, de végül amikor mégis sikerült kinyögnöm, hogy hova megyek, akkor egy percig végig nézett rajtam, majd közölte, hogy ámen, ebben az állapotban el mer engedni. Szóval ne tessék aggódni, jót fog ez nekem tenni, mivel, hogy fogok találkozni kettő emberrel, akik a mai napig nagy hatással vannak rám. Egyikük se tudja, hogy megyek, infarktust fognak kapni a helyszínen, nem mintha én nem. Egyébként lengyel konneksönnel megyünk, aminek pláne sőt örülök, mert tudom, h jó társaságban leszek. Közöltem vele, hogy bizonyítsa be nekem, hogy Varsó egy jó hely, csak én voltam akkor rossz passzban. Majd kiderül.

Most ezt is elküldöm, de van még mondanivalóm, ne aggódjatok 😉