Mint igértem, kialudtam magamból a tegnapi zürős hangulatot. Ma lengyel
konneksönnel elmentünk helyjegyet venni a vonatra, hát azt hiszitek,
hogy csak úgy lehet venni olyat? Egy nagy túrót. Szóval mehetünk vissza
holnap, hurrá, nincs jobb dolgunk. Viszont kellemesen elücsörögtünk a
parlament elött a napon. Mint vmi öreg nénik. Egész tavaszias az idő,
süt a nap végre.
A héten kétszer is végig néztem, ahogy az eső elöször havasesővé, majd
szabályos, nagypelyhű hóvá alakul. Volt benne valami tümdéri hangulat.
Ha hó van, akkor valahogy a város is tompább,  mint zaj el van egy
kicsit némítva. A villamos se csikorog annyira (nem is jár olyan
gyakran) és a sok rohanó ember se kopog agresszívan az aszfalton.
Jelzem, nem is rohanak, mert be vannak szarva, hogy elvágodnak. Szóval
volt valami kellemes  “megáll az idő” fílingje annak, ahogy az
ideges eső lassan lehiggad és a végére kövér hópihévé lassul.

Megpróbálok jó bölcsész lenni és átolvasni a nap nagyobbik részét,
igazán rám fér már lassan. Nem lehet olyan szerencsém, hogy minden
Catherine órán elszeszeljük az időt és magasról szarunk Mériméere…

Raffy, nagyon dizájnos lett a blogod!! Olyan kis minimalista.

Erről jut eszembe, hogy ma lengyel konneksönnek magyaráztam, hogy a
parlament épületét évente újrafaragják, mert a mészkő elporlik. Erre
megjegyezte, hogy a végén a jó kis neo-gotikus diszítések el fognak
tünni és egy teljesen mezei román épülettel fogunk szemben állni.
Érdekes ötletnek találtam.
Mint amikor múltkor olyan köd volt hajnalban, hogy a Hősök Tere közepén
nem láttam vezéreinket és eljátszottam az ötlettel, hogy mi lenne, ha a
megszokott épületek nem ott lennének, ahol szoktak. Vicces lenne
átrendezni időnként a város belső berendezését. Asszem forradalmosítanám a “város” történelmi és földrajzi jelentését…Kár, hogy megvalósíthatatlan…