heh, ne igyatok kvt este 8kor, ha nem akartok ébren lenni f3kor… a mai nap igazsága 🙂

érdekes beszélgetésekbe keveredtem itt a Pápa halála kapcsán.
egyrészt nekem személyszerint nagyon furcsa, hogy eltünt egy biztos
pont a világképemből, hisz amióta élek ő volt a pápa. Ilyen volt amikor
meghalt Hussein király vagy Arafat. Ilyen lesz, ha meghal Fidel Castro.

másrészt szóba jött a gyászolás lényege és funkciói, illetve az europai
társadalom hozzáállása a halálhoz, mint olyan. Még anno a filozófia
tanárunk mondta, hogy manapság a Halál kirekesztődött a társadalomban.
Régebben volt még virrasztás, síratóasszony, halottas ágy… Valahogy
volt az egésznek egy rituáléja. Olvasom Adrei Makine: Testament
francais (nem tom a magyar cimét) c. könyvét és abban van, hogy egy
francia nő teljesen másképp gyászol, mint egy orosz nő. Valóban, a
halál egy kultúrális tényező is. Továbbá szó volt arról is, hogy a
gyásznak milyen funkciója van, ha egyáltalán bármilyen… Szerintem
keretet teremt a bucsúzásnak… Paul Auster fogom idézni, aki azt
mondta a halállal kapcs, hogy “memory is a place where one goes back to
visit and to pass a few pleasant moments with the dead”. Ez az én
felfogásom kérem szépen.

Most viszont hirtelen irdatlan késő/korán lett és nekem holnap morfót kell tanulnom. Így a többi izgalmat majd holnap fejtem ki.

 Pécsett akarok. Nyaff.