Aha, hogy majd én itthon maradok. Nagyon naív vagyok asszem. Történt
ugyanis, hogy boszi drága rám csörrent, hogy ugyan má, fussunk össze.
Így is történt. Elöszőr vmi nagy lelki krizisre gyanakodtam, de semmi
ilyenről nem volt szó, csak már rég láttuk egymás. Nagyon hangulatosan
beültünk az Extrába ( az a Szimplának egy rokon lebúja), ott is
konkrétan a leghangulatosabb zugba és kellemesen megosztottuk egymással
régi idők igazságait, friss felfedezéseinket és főleg rózsaszín
hullámainkat. Jó volt. Vicces, hogy ilyen misztikus kapcsolatban
vagyunk, egy év után is tudunk újat mondani az akkori történésekről.
Olyan kellemesen elszállt fíling.
Mint Párizsban, amikor egyik este Pulp ment, mi meg illumináltan
feküdtünk a földön, dohányoztunk és nagyon jó dolgokról beszélgettünk.
Elszállt volt az egész és kellemetlen volt másnap a földön ébredni, de
mégis szép emlék. Leírhatatlan, mint az életem fele.