Ja és lenyügöző, h mennyit szenvedek egy magyar szöveg
megfogalmazásával. Lehet,  hogy azért még kedden elég sokat
kommunikáltam franciául, vagy csak azért mert fáradt vagyok, de szóval
olyan nyögvenyelősen megy ez most nekem…
Most veszem észre, h a keddi napom egy az egyben kimaradt a blogból,
pedig poénos dolgok történtek ám. Pl lóhalálában SIKERÜLT megírnom
Catherine háziját ( a végén már K barátném diktálta az egészet,
miközben R magyarul vmi fárasztó szóviccekkel traktált, én meg csak
írtam és írtam). Erre az a minimum, hogy Catherine nemes egyszerűséggel
elfelejti az egész házi témát és elpofáz 1h45 percet a rendelkezésünkre
álló egy órából. Lengyel konnkesön addigra már kicsit toporzékolva
várt, berántott a Szimplába és elárasztott balkáni körútjának
beszámolójáról, meg egy rakás helyi cigivel (amit gyűjtök, csak, h
tudjátok mind! egzotikus cigidobozokra bukok. Ha más nem, nyugati
márkák idegen kiadásban is tök jó…). Mivel, h elég fáradt és főleg
éhes voltam, időnként nehezemre esett követni, hogy melyik képen melyik
számomra vadidegen ember látható, illetve most melyik balkáni faluban
vagyunk épp, ami most pontosan melyik országban is van…Félreértés ne
essék, földrajzból egész pofás tudok lenni (múltkor pl R ellen fogadást
nyertem, minek tárgya az volt, hogy Egyiptom alatt tényleg Líbia van-e,
vagy sem), de lássuk be, a Balkán nem az erősségem, főleg nem abban az
állapotban. 1 óra tömény ilyen dömping után hazaestem vmi olyan szinten
agyhalott állapotban, hogy az már fájt. Reggel beharangozott rossz
karmám végül 30 oldal morfó jegyzet formájéban ért utol, ránéztem és
elment az életkedvem. Egy kis Vészhelyzet és sok Pécs után
életszinvonalam kicsit jobb lett, de fizikailag csődött mondtam. Morfót
végül vhogy mégis megoldottam (említettem már, hogy szeretem a francia
szakot? ott van közösségi szellem. nagyon hangulatos egy közös
morfó-szenvedés a Trefort kertben, dohányfüstben és kvázi hisztérikus
nyelvészeti magyarázatokkal), mármint remélem. A hét mottója: ne élj
úgy, mintha vizsgaidőszak lenne, ha egyszer nincs!

Bátyám hozott húsvétra (karáncsonyt akartam írni, de aztán kinéztem az
ablakon és nem állt össze a kép) Blue Montain kvt. Ez a világ legobb
kvja (úgy hírlik), Jamaikai. 120 euró kilója. Na, abból ittam most egy
kicsit (elötte megdaráltam a kvt a 120 éves manuális kvdarálónkon, van
egy hangulata), csak jó szokás szerint irdatlan erősre főztem. De ez a
kv tényleg jó. Mert ettől nem kapok szívlötyögés és nem dübbög
fölöslegesen az agyam. Ennyit a mai kellemes kv élményemről. Mennyivel
kellemesebb, mint az egyetem punnyadt automatái…