Enyhén szólvam érzem magamat kompetensnek a spanyol avantgárdból, hiába
maradtam fenn hajnalig. Viszont a felébredés egész jól megy, hála
bátyám kvjának és Orbán Viktornak. Ezutóbbit nem fejtem ki, mert én itt
aztén nem fogok politizálni, de nagyon nem. Minden esetre a magyar
belpolitika határozottan poénos dolgokat tud produkálni, ha elég
messziről tudjuk szemlélni az eseményeket.

Hm, szerintetek mennyi az esélye, hogy Szerb Antal írt a dél-amerikai
avantgárdról? Szerintem elég kevés… Mostanság Szerb Antal
Világirodalom Története a bibliám.

Oh, igen, egy kedves történet a multikulturalizmusról:
A Közgéz koliban egy lengyel és egy szlovén beszélgetnek. A szlovén
meséli, hogy valami misztikus Rachelel elmentek sétálni, majd
kikötöttek a Westendben, ott konkrétan egy cipő boltban, ahol a
misztikus Rachel spontán jelleggel fizikailag neki ment kettő darab
szingapúri barátjának, akikkel Tájföldön voltak együtt egy hónapig
önkéntes munkán. A szingapúriak egyébként másnap indultak Bécsbe és
mellesleg Maastrichtban tanulnak. Ekkor a lengyel feleszmél, hogy akkor
biztos ismerik a legjobb barátját, aki Maastrichtban tanul. A szlovén
ezt megerősítette, majd még egy kicsit sopánkodott (velem kánonban),
hogy a világ kicsi és elment vmit tanulni.

Marha távol álljon tőlem a sznobság, de szóval ilyenek az emberrel
bizonyos életvitel mellett simán megtörténnek. Ez ugyan már kissé
parodisztikus, de ez egy alap történet, amit én is átéltem ezerrel.
Rendkivül abvszurd találkozások tarkítják az ember útját. Szigeten pl
rendszeresen összefutok vki olyannal, akit minimum 3 éve nem láttam.
Kicsit betépett hangulata van annak, amikor egy jól ismert környezetbe
begyalogol egy  jól ismert ember, de aki egy másik környezethez
van elmentve… Mintha egyszer csak más színe lenne a szobánk falának,
úgy, hogy minden bútor ugyan az marad. Szóval az embernek kicsit meg
kell erőszakolnia magát, hogy elhigyje, hogy mi is van. Jelzem, személy
szerint sose szeretnék begyöpösödni, szóval jó ez nekem…

Ja, még vmi. Senki se értse félre, főleg nem te Lamia, de most
reagálnék itt egy sort. Lamia szervezett egy kirándulást, ami állítása
szerint kicsit punnyadtra sikerült, mert kellett volna legalább egy
hozzám hasonló őrült ember. Nah, szóval engem az őrült jelző absozlút
megtisztel, szó se róla és értem, hogy nem úgy mondta az egészet, hanem
talán csak arról volt szó, hogy a társaságot kicsit jobban össze kell
válogatni (ezzel a problémával és is szembesülök minden egyes party
szervezésekor, bizonyos emberek  nélkül nem müködik), de azért
biztos, ami biztos, szeretném megjegyezni, hogy én teljesen
természetesen vagyok őrült (már amennyire az vagyok), mondhatni ez dől
belőlem, nem tudok más lenni. Nem szórakoztatás gyanánt vagyunk ilyen
hülye, egyszerűen csak úgy dől belőlem. Sajnálom, ha most egy világ
dőlt össze vkiben, de én igenis 24/24 ilyen vagyok, elég fárasztó,
igen, igen 🙂 Csak ezt akartam tisztázni, hogy nem mások szórakoztatása
végett vagyok hibbant, hanem természetesen. Nem tudok más lenni
szerintem…öszintén szólva szeretem magamat így, nem látom értelmét,
hogy változzak…