Nos, Diderot lemásolva. Említettem már, hogy grafomán vagyok? Már úgy
értem, hogy imádok kézzel írni? Kézírás mániákus vagyok, nekem ez ilyen
szent dolog, ami csak fekete tintáú töltő tollal történhet. Persze nem
jeyzetekről van szó (bár amit szeretek, azt szépen szoktam írni), hanem
inkább jelentőségteli (hiszem én) írásról, szertartásról. És bevallom
őszintén, imádom a kézírásomat.

Más. Ma boszival olyan pofásan levezényeltünk fejenként egy- egy
writing taskot, hogy tisztára elájultunk. Megállapítottuk, hogy övőre
tangyakon remek páros leszünk, hisz ő kiválló az alapos és precíz
munkában én meg alapvető leszaromsáomat elég ól tudom palástolni
kommunikációs készségeimmel. Szóval hozsanna.

Egyébként csak egyszer lennék rákényszerítve, hogy megfeszüljek, úgy
isten igazából… Rám férne már. Csak annyira ambiciószegény alkat
vagyok, hogy csak sponátn bekattanásokra számíthatok motivácíó gyanánt
(ezért tanultam meg, úgy ahogy, lengyelül). Pedig egy-két pofon erősen
rámférne, úgy érzem.

Apropó, ezt most senki se fogja értékelni és talán érteni se, pedig én
ezt maximálisan igaznak érzem, szóval csk úgy üzenném, hogy drágáim,
mindig hagyjatok egy kis vmit köztetek és köztem, mert határtalan
szeretet én spec nem érdemlek, de nem is az a lényeg, hanem az, hogy
rémes egy alak vagyok, elbízom magamat, akkor eltrehányosódok és pffúj,
azt nem akarjátok látni.

Csak tudnám miért törnek rám ilyen zseniális felfedezések hajnali 2kor,
Diderot másolva. Hogy micsoda? Hajnali 2kor?? Ó, hogy az a…