Hát, voltam már éberebb is…

Itt ül mellettem Bamba Benő, a frissen kapott szürke plüss bárányom
(meggyanúsítottam, hogy esetleg szamár, de fogjuk rá, hogy bárány). Ma
reggel várt a konyhában egy üveg málnás sört ölelve. Talán nektek még
nem fejtettem ki, de eszméletlen bárány mániás vagyok. Az egész szobám
plüss bárányokkal van tele (még szerencse, hogy hallgatnak, höhö).
Évekkel ezelött indult ez az egész még Varsóban. Akkoribban frizurám
indokolttá tette a bárány analógiát. Ennek örömére a szobám egyik
sarkában figyel Boldizsár (illetve Bendegúz, attól függ, éppen melyik
jut eszembe), az óriás fekete bárányom, amit érettségire kaptam. Bazi
nagy, rá lehet ülni és szimpatikusabb, mint egy sámli. Aztán van még
egy rakás különböző tipusú és formájú, nem csak plüss bárányom.
Bátyámra egyszer rátört az öt perc és szétvállogatta a polcaimon
található csecsebecséket bárány és non-bárány kategóriákra. Van itt
Marsról jött b.(the sheep from Mars), aki bégett is, kaptam az egyik
óra elején spontán jelleggel örök szerelmem angol tanáromtól, van az
EBEtől kapott gyapjas népies 2 dimenziós párna fomátumú b., van
boszitól kapott házi készítésű b. naptáram. Jelentem, van b.-os bugyim
és zoknim is, ezekben szoktam vizsgázni 🙂 Tudnám még sorolni bárányaim
történeteit, mert mindegyik egy külön sztori, hogy hol és kitől kaptam.
Sajna most rohannom kell.