Mert minden blogíró egy kicsit geek valahol…

Szóval jó ez a Sacred. Egy vámpír macával nyomulok (kinek bátyám
találóan az Anne Rice nevet adta, no comment). Annyira nem fáraszt a
cselekmény és gondolkodni se kell túlzottan. Rohangálni, kaszabolni,
mindezt ilyen kellemes retro fílingben, ráadásul úgy, hogy közben én
EBMet hallgatok (még mindig Eltronic Body Music, ha vkit érdekel, kb
dark electronak lehet leginkább jellemezni), szóval van egy alap tucc
tucc a tipíkus fantasy zene fölé, höhö. Ezért jó, ha az embernek ilyen
giga gépe van. Mert közben még töltök is. És nem fagyok sehova. Ne
tessék anyázni, néhány év múlva elavulok én is simán… Szóval van
ennek egy hangulata. Néha rákattanok egy játékra. Tart egy hétig vagy
kettőig. Addig monomán vagyok, aztán meg semmi. Augusztus 29.-én vége a
nyárnak, meg egy csomó dolognak. Addig meg hagyjanak békén, ki a fenét
érdekel, hogy hajnali f5 van? Végre jól érzem magamat. Egyébként arra
jöttem rá, hogy örüljetek, hogy ha már írnom kell (márpedig kell),
akkor legalább ilyen ártalmatlan baromságokkal írogatom tele magamat,
nem pedig a bennem elrejtett titkok százait fejtem itt ki, név szerint.
Csak mert Pest kicsit és minden kiderül. Adom itt a nagy ármányt, de
voltaképpen azért vagyok én ennyi titok örzője, mert meg lehet bennem
bízni, más titkait nem pofázom el. Részemről meg nem rendelkezek
titokkal (így senkit se hozok kellemetlen helyzetbe, mindenki pontosan
ugyan annyit tud vagy tudhat rólam, a lehetőségek adottak, csak nem
mindenki aknázza ki, de ez már nem az én bajom, ha nem figyel, nem
sakkoz össze dolgokat, vagy szimplán leszarja. Mellesleg annyira izgi
dolgaim nincsenek, hogy érdemes legyen belőlem bármit is kiszedni). No,
hát ez is egy semmiről szoló bejegyzés…helyes, kezdek visszatérni
régi magamhoz 🙂