jelentem, blogba botlottam, szóval kaptok tőlem egy kis liberális
propagandát. mert miért is ne, ha épp azt ecsetelem, hogy feltámadtam
hamvaimból (főnix pipi, miért is ne),a kkor hadd osszam az észt, ahogy
azt meg lehetett tőlem szokni. nem akarom felfedni, hogy kinek a blogja
(nem szoktam olvasni, tök véletlenül botlottam bele), mert csak egy
vélemény a rengeteg hasonló közül. melegfelvonulás a téma (látszik
mennyire saját egom körül forogtam, h erről nem is tudtam semmit, pedig
tegnap volt), ki lehet sakkozni, h drága blogoló (átlag ember vélemény
egyébként) milyen szépeket gondolt a témával kapcsolatosan. hogy nincs
ezzel semmi baj, de minek felvonulni, kirakatba pakolni magukat, hisz a
mi sem erőszakolunk rájuk semmit és a heterok sem vonulnak föl. csak, h
ez itten nem európa (de persze, térképen az, tudom), itt még küzdeni
kell azért, ami kicsit odébb már tök természetes.meleg vagy amerikában
vagy angliában, le se szarják. itt szenzácíó. ezért vonul fel a nép.
hogy egy kicsit több teret és elfogadást nyerjen. sokkterápia, de
egyetértek. szokjuk meg. legyen melegfelvonulás, míg senki se megy már
el, se egy ellentüntető, se egy feltünési viszketegségben szenvedő
meleg se, mert egyszerűen nincs már miért küzdeni. ennyire egyszerű
szerencsétlen blogoló érvelésszerkezetét felrúgni. nem csak az ővét.
csak ezt senki se teszi meg. nem vagy Atyaúristen, még túlzottan okos
se, csak egyszerűen nem ebben a kicsinyes légkörben szocializálódtam.
szodomizáltassa magát, ki jónak érzi. és ellentüntessen, aki akar. csak
teljes mértékben fölösleges.

nézem itt sorra az Almodóvarokat és most jöttem rá, hogy nem akadok
fenn semmin, azon se, hogy nők férfiak, hogy nők nőket szeretnek, hogy
minden a szex körül forog, hogy nem lehet megállapítani, ki férfi és ki
nő. nem akadok fenn ezeken, pedig lehet, hogy kéne, hisz ez elvégre nem
“normális”. ha így nagyon belegondolok, akkor talán dereng valami, hogy
ez régebben másképp volt kódolva az agyamban. hogy gyermekkoromban még
tradicionális családformák voltak az agyamban, hogy a nemi kérdésekkel
is sokáig tisztában voltam (vagyok én most is, félre ne értsetek).
aztán egyszer csak volt valami Big Bang az agyamban, felrobbant minden
ilyen tradicíó, alapvető formai követelmény, rájöttem, hogy ez nem kell
az élethez, mint ahogy a rím se kell a vershez, mert ez is csak
részletkérdés. azóta szemrebbenés nélkül nézem az Almodóvarokat és
talán csak azon akadok fenn, hogy milyen szar dramaturgiai fordulat azt
a ronda nőt a film elején elaltatni és csak a legvégén felébreszteni
(Nők az Idegösszeomlás Szélén). azon viszont fenn akadok, hogy más
ilyen ‘apróságokon’ fenn akad. márpedig egy kezemen meg tudom számolni
a hozzám hasonló dimenzióban liberális embereket (s egy része nem is
MO.n él). mi lesz így velem?

nem tudok leszállni a témáról, szíves elnézését kérem az olvasónak,
főleg a kitartónak, hisz ő már valószínűleg sokadszorra olvassa ugyan
ezt az eszmefutatást (nothing new under the sun). egy évvel ezelött én
kérem szépen nem voltam túl jól. nem rémlik túl sok dolog, csak az,
hogy Uriah Heepet hallgattam és kezdődött bennem a hippi mámor, ami
mostanra teljesen kiteljesedett bennem. aztán elmentem Szíriába és
kicsit kicserélődtem. régebben leginkább csak a buta emberek
idegesítettek. azóta már az igazságtalan és a kicsinyes emberek is
idegesítenek (hiába, öregszem, lassan majd házsártos vén tyúk leszek).
hagyjuk az igazságtalant. a nagyvonalúság hiányzik egy csomó emberből.
ha egyszerűen le tudna szarni egy s mást. ha nem húzná fel magát
fölöslegesen, mert egyszerűen minek, akkor a diszkriminácíó is csökken.
persze idealista vagyok, méghozzá fájdalmasan. de müködhetnének így a
dolgok. persze nem fognak. de ha bennem át tudott alakulni egy fél
világkép (hisz én egy teljesen tradicionális családképet kaptam
otthonról, sőt, azt kell, hogy mondjam, hogy én egy határozottan
szerencsés családi légkörben nöttem fel, hisz szüleim nem váltak el,
foglalkoztak velem és bátyámmal és effektíve kaptunk valamit nevelés
címszó alatt is. az ember azt hinné, hogy ez alap, de rá kell jönnie,
hogy manapság már semmi sem az), akkor másban miért nem tud? nem vagyok
én különb, nem vagyok én jobb mint egy csomó ember. talán annyi
különbség van, hogy én alapvetően meg vagyok békélve magammal és
életemmel és nem kapcsolnak félre bennem rejtett feszültségek. most
őszintén, menjek el szektagurunak és terjesszem a néptérítő igét? arra
meg én mennék rá.