Bioritmus átképzésen vagyok, Szigetre készülendő. Persze ez csak ürügy.
Az igazság az, hogy ittam egy kvt este 9kor, azt most meg itt tespedek.
Sacredben vmikor 13 óra játék után elfelejtettem menteni, szóval most
kicsit üt a guta, asszem ma inkább Virginia Woolf lesz a sorsom.
Napközben tespedtem, fájt a fejem, meg minden bajom volt. Lényegtelen.
Holnap este jön Volkov, elötte boszi, vmikor reményeim szerint buborék
is feltűnik a színen, szóval holnapra élni is kéne…
Találkoztam futólag a Kártyással, meg Zosiával, voltunk moziban is,
megnéztük a “Lábaid Között”c. spanyol eposzt. Lassan már spanyolul
fogok káromkodni, annyi spanyol filmet nézek itten mostanság…
Egyébként izé…Az egyik spanyol tanárom a kettő közül határozottan
utálta Almodóvart, mondván, hogy úgy festi le a spanyolokat, mintha
azok mind perverz degenerált állatok lennének. Na most az egy dolog,
hogy ezt egy lengyel pali mondta, aki, bár erről fogalmam se volt
akkor, valószinűleg nem a liberalizmusáról ismert. Az viszont egy tény,
hogy nem csak az Almodóvar filmek tükröznek furcsa dolgokat. Egyébként
határozottan kellemes film, tulajdonképpen egy szexuál-krimi, vagy nem
is tudom hogyan lefesteni, aki tudja, nézze meg, nem egy kifejezetten
friss darab, nekünk a Cirkógejzirben sikerült beesnünk rá 8 perc
késéssel, szóval látványosan levetettük magunkat az első sor
kanapéjára, tiszta fíling. Lehet, hogy érzéki csalódás volt, de úgy
vettem észre, hogy a többi sorban is alternatív ülőalkalmatosságok
voltak, ki kell majd próbálnom. Csak az a baj azzal a mozival, hogy kb
3 éve ugyan azokat a filmeket adja (igaz, nem láttam mindent, de szóval
kcisit uncsi a kinálat).

Mire hazaértem, bátyám megjött Batíz András esküvőjéről. Mert
Magyarország kicsi. Szóval most lehet, hogy a fél válla benne lesz a
Blikkben, hurrá. Mostanság mindenki az ujságban szerepel, Csnek a fél
válla, másnak full extrás vigyorképe vmi kerületi lapban, kedvenc
tanítványom a tvben, pincércsajom múlt nyáron az indexen, apukám a
hiradóban, mi a szar van már itten? Na majd a Szigeten, ott úgyis
folyton felfedezem magamat valami óriás képen, lehetőség szerint jó
kompromitálón. Jézus, erről most eszembe jutott az a gagyi sztori,
amikor három (?) évvel ezelött Szigeten akkoriban kedves barátnémmal
(azóta elhidegültünk, nincs kedvem bekódolni, nem szereplője
életemnek), szóval neki álltunk egymás hátát masszírozni, többen
voltunk, afféle vonatot kreáltunk (azóta ezt már ezerszer eljátszottam
másokkal is, akkor még vmi enyhe újdonság varázsa volt). Ott termett
pár srác is, hadd csatlakozzanak be, hát jó. Beült mögém valami eléggé
vodkától büzölgő, állítása szerint magyar, de születése óta
Hollandiában élő tejfől szőke orvostan hallgató, aki nagyon
szimpatizált velem. Miközben masszírozta a hátamat, bőszen magyarázta,
hogy melyik izmomat hogyan hívják latinul, illetve, hogy merre van a
sátra, ahol szívesen látna. Én kedvesen visszautasítottam az
ajánlatokat és alapvetően nagyon jókat röhögtem, mert aranyos volt és
nagyon részeg, de egyáltalán nem rosszindulatú. Annyi történt még, hogy
valami party fotós ott termett, hogy le kell minket fényképezni. Ez meg
is történt, fel is kerültünk a netre, bevallom őszintén, nem emléxem
már hova, minden esetre vicces volt. Most azt képzeljétek el, hogy
ééén, postmodernystka a javából, hippi és lazaság megtestesülve,
halálosan be voltam szarva, hogy valaha visszajut az a kép drága
exgrafikushoz, aki még akkor épp életem szerelme volt. Egy olyan kép,
amin semmi kompromettáló nincs, csak annyi, hogy egy pali masszírozza a
hátamat. A vicc az, hogy vagy leszarta volna, vagy halálosan szívbajt
kapott volna és hetekig nem állt volna szóba velem. Ennyit a fejem
lágyáról, ami akkor, khm, nem volt benőve. Utólag vicces belegondolni,
hogy mikből csináltam (akaratomon kivül szerintem) ügyet. Szerencsétlen
embert egyszer megfognám és elmesélném neki mondjuk Zebegényt, vagy
valamelyik hippi partymat, az egészséges erkölcstelenségükkel együtt.
*legyint* ugy se érdekelné.
Inkább kihasználom ébrenlétemet, hogy olvassak.