Mondhatnám, hozsánná, hozsánná, mert szoktam és végülis még indokolt is
lehetne. De most anyázni szeretnék, asszem ez itt rá a hely.
Nem igaz, hogy a rohadt ELTE ilyen rakás szar. A szarság CETT pampog
nekünk, hogy ne legyünk formabontóak. Sztefka ugyan bizongatta, hogy az
ő éves terve nem biblia, höhö, pedig de, ránk lett parancsolva, hogy
haladjunk oldalról oldalra a könyvben. Boszival sikítoztunk, anyáztunk,
majd arra jutottunk, hogy ha ez az ára annak, hogy életünk végéig
kreatívkodhatunk tanári szinten, anélkül, hogy bárki is beleszólna, ám
legyen. Lehet, hogy egyedül lázadnék, de boszit ebbe nem akarom
belerángatni, tudom, hogy neki is szar, de ez tipikusan az az eset,
amikor a merészség már a hülyeséggel lenne egyenlő.
A francia suliban kikészített egy 13 éves Vanessa Paradis klón (a
rebellis korszakából), egész órán arogánsan bámult engem, majd hangosan
megjegyezte óra közepén, hogy “Jaj, de unatkozom”. Tiszta mázli, hogy
roppant mód zordul tudok nézni, attól azért kicsit lelohadt a kedve a
lelkemnek.
A kiscsillag ETR meg laza erkölcsökkel kidobott a 4 órámból 3ról,
mondván, hogy az egyiket nem inditják, a másik kettőnél meg nem elég jó
a sorszámom. Az a vicc, hogy a sorszámot úgy számolják, hogy mennyire
sürgős az embernek az a tanegység. Nekem ezeket egy félévvel ezelött
kellett volna elvégeznem, szóval nem értem, hogyan lehetne ennél is
sürgősebb. Az egy külön kérdés, h ha valahova nem férek be, akkor vmi
mást miért nem inditanak, mondván, kevesen jelentkeztek rá.
Szóval nyasgem.
Holnapot még túlélem, este party buborékkal és Evel, szüleim elmennek
egy hétre, enyém a lakás meg minden, kár, hogy nem nagyon tudom
kihasználni, de mindegy.