Irdatlan hideg van ebben a lakásban… Próbálom itten összevakarni
magamat, de annyira nem vagyok sikeres, v bármi, pöttyet többet kellett
volna aludni, de elcsábítottak más erők.
Ma ilyen extra para van kispesttel, mert kedvenc egyetemi tanárom is
beül megnézni minket, azaz állítása szerint az osztályt, de olyan
nincs, hogy engem nem vesz észre 🙂 Bár az óra betonból van, tuduk,
hogy Sztefka erősen rástresszelt a dologra, mi már egy kicsit kevéssé,
de most valahogy érzem, hogy van bennem plussz egy adag para.
Nagyon soka tbeszéltem tegnap buiborékkal, nagyon komoly nyomokat
hagyott bennünk ez a Párizs, pár dolgot kicsit másképp látunk (főleg
egymást). Ez persze tök jó, meg örvendetes, csak nehéz összeegyeztetni
a hétköznapok rohanásával, erősen kognitiív disszonáns, amikor az ember
egyfolytában legszívesebben bohémkodna, ahelyett, hogy mondjuk órát
tartson, vagy órára járkáljon… De sebaj, van ugyebár ez a teória,
hogy szerdáig kell élni a héten, utána már minden rendben van. Igaz,
ezuttal majd szombaton is mehetek Máriaremetére, ami azért eléggé
vicces.
Háh, csak úgy rohangálnak bennem az érzelmek, de talán jobb lenne, ha én magam is rohangálnék, mert a végén még elkésem…